1. Erõmûvel (atommal, vagy szénnel, olajjal, vízzel, széllel nappal, akármivel, de atom a legjobb erre, mert annak amúgy is nagy a vízszükséglete, úgyhogy bontható víz is van a környéken tuti,de a vízerõmû is tuti) megtermeled az energiát.
2a. Vizet bontasz, hogy legyen elemi hidrogén, ekkor keletkezik oxigén melléktermékként.
2b. Metánt szerzel.
3. Belepumpálod az energiát, felbontva a széndioxidot, metanolt termelve. Ez stabil, nem bomlékony, ezért szállítható és vissza lehet nyerni az energiát majd késõbb. Itt nem keletkezik oxigén, mert a metanolba (CH3OH) kell.
4a. Metanolból -szintén energia ráfordítással- összetettebb szénhidrogént állítasz elõ.
4b. Elégeted a metanolt, visszanyerve az elõállításával befektetett energiát. Végtermék a szén-dioxid és a víz.
Minden lépés során van veszteség is. Az egész folyamat végig zabálja az energiát, de azért van benne ráció, mert szén-dioxidot használ fel, és tárolhatóvá teszi az energiát. De _mindenképpen kevesebbet_ tudsz csak visszanyerni, mint amibe az egész került. Ha nem így lenne, akkor az örökmozgó, megszegi az energiamegmaradás törvényét. Mintha azt mondanád, hogy a vízerõmûvel megtermelt árammal felpumpálhatjuk a vizet a tározóba, hogy aztán majd megint áramot termeljen. Ilyet nem lehet csinálni.