"hiába programoz, nem fog felérni egy szobor vagy kép alkotással."
Ezzel én nem értek egyet, sõt, szerintem aki igazán szeret programozni annak az az álma, hogy maradandót alkosson, amire még évek múlva is emlékezni fognak (azt nem mondom, hogy évek múlva is használnak, mert ettõl azért gyorsabb a fejlõdés ;-))
Szerintem a programozás hasonló a mûvészethez, azzal a különbséggel, hogy az esetek többségében más mondja meg, hogy milyen legyen a kész mû. Ideális esetben azonban te kitalálsz valamit, látod magad elõtt, hogyan fog mûködni, milyen cool lesz és ezt meg is csinálod. E között a tevékenység és pl a festés között simán húzható párhuzam. Sajnos, a legtöbb programozó aki programozással keresi a kenyerét, nincs ebben az ideális helyzetben. Megmondják mit kell megcsinálni, mikorra és a te dolgod hogy megcsináld és senkit nem fog érdekelni milyen szép a kód, milyen trükköket használtál, csak az, hogy megfelel-e a specifikációnak és idõre kész lett-e. Hasonló ez ahhoz amikor régen festõket hívtak magukhoz uralkodók, hogy portrét fessenek róluk, bár ott még jobban tisztelták a mûvészt... Persze közben azért volt idõ a saját életmûvükre is, ill. szükséges is volt ilyen munkákat elvállalniuk, hogy a saját álmukat megvalósítsák. Szóval szerintem van különbség a munkahelyi "megélhetési" programozás és a hobbiprogramozás között. Az elsõben sajnos ritkábban találja meg az ember az alkozás örömét. Viszont kap érte pénzt ;-)
A lényeg, hogy szerintem lehet maradandót alkotni programozással is. Ma már sokkal nehezebb, de nem lehetetlen. Régebben a DOS-os korszakban könnyebb volt, pl Peter Norton idejében, lásd NC, NU vagy VC, DN. Aki régebb óta van gép közelében, tuti ismeri ezeket a neveket és õk biztos egyet értenek azzal a kijelentésemmel, hogy Peter Norton megcsinálta a saját szobrát a számítástechnika virtuális szoborparkjába. Az, hogy a mai felhasználók többsége már nem ismeri a régi öregeket, semmit sem von le a munkásságuk értékébõl.
Vagy akár említhetnénk Linus Torvalds-ot is.
Ha a játékokat vesszük ott is hasonló a helyzet. Régebben könnyebb volt karriert csinálni ott is, mert kevesebb ember munkálkodott ezen a területen. Valamelyik játékokkal foglalkozó magazinban volt sorozat a játékipar nagy alakjairól. Manapság szerintem nem sok hasonló kaliberû, új ember van a játékiparban. Persze õk általában nem programozók voltak, inkább designerek, de azért ne feledjük John Carmack-ot se, aki a programozási képességeivel csinált karriert.
Szóval én programozó vagyok és egyik álmom, hogy részt vegyek egy nagyszerû játék fejlesztésében, ami nagyon sok embernek fog tetszeni. Utána úgy érezném, hogy megérte az a sok gép elõtt töltött nap / éjszaka. És persze azon kezdenék gondolkodni, hogy hogyan tudnám túlszárnyalni az elõzõ mûvemet...
Az is igaz, hogy a mai világban már nehéz egyegyül elérni ilyen sikert, talán Chris Sawyer volt az utolsó aki maga találta ki és programozta le sikeres játékait.