A reggelt utálom, valahogy a beinduló zsongás, meg a látvány lehangol. Ellenben az éjszakával: Nyugalom, csönd van. Ilyenkor néha elindulok a városba, csak úgy mászkálni (közben tudom, hogy a közeli kocsmákban, diszkókban szórakoznak emberek, közük a haverok is, meg valamennyi helyen kezd beindulni az élet, én ilyenkor zárkózom el) és élvezem, hogy senki sem járkál az utakon, meg a lámpák, hangulat fények fénye által keltett látványát. Tetszik az egyedül lét, ez a magányos farkasos átmenetei életforma. Közben hallgatom a kedvenc zenéimet, amikbe bele tudok merülni, végig gondolva az eddigi életemet, és próbálni felejteni (az érettségi után új életet kezdtem), de ez a felejtés természetesen nem valósul meg. Sõt, még jobban elmerülnek a fájdalmak, de az éjszaka vigasztaló hatással van rám (ugyanígy imádok például nyári munkában délutáni mûszakban dolgozni, mikor éjszaka 11-kor busszal kell hazamennem, az út pedig van vagy egy óra). Majd mikor meglátom, hogy kezd hajnalodni, hazacaplatok. :)