Anno gyerekként én is nagy légpuska mániás voltam, de hosszú nyári szünetek vidéken megtették a hatásukat. Hullott ott pár madár és egyéb...
Részletekre nem térnék ki... viszont õszintén nagyon bánom. Teljesen más ember vagyok most, mint 12 évesen és vidéken baromira nem volt gond, ha eltûnt 1 macska, esetleg egy kóbor kutya... vagy veréb helyett közelebb menve kiderült, hogy énekesmadár.
Nagyon szégyenlem így felnõtt fejjel, nem tudok már rajta változtatni. :-( Ha visszamehetnék az idõbe felképelném magam iszonyúan.
Jelenleg menhelyi kutyám van (én vettem, én hoztam el, kocsiba behányt, etc.) és annyira imádjuk, hogy az valami elmondhatatlan. Mosakodás :-(
Ezt viszont tudom, hogy a vidéki srácok nagy százaléka átesik ezeken a dolgokon. Én nem menõzésbõl csináltam, hanem azért mert ezért kiéltem magam, hogy végre nem én vagyok a gyenge, valamint azért mert ezért nem vertek el a szüleim, nem is nagyon szóltak érte... igazából nem érdekelte õket. Minden más igen, de ez vidéken nem volt nagy "szám".
A vidéki emberek nagy %-nak a mai napig teljesen természetes, hogyha nem kellenek neki a kiskutyák vagy kismacskák akkor azokat vagy elteszik láb alól vagy elviszik az erdõbe és lesz ami lesz.
Az állatokra való lövöldözés pszichológiája ennek viszont elég egyszerû.
A gyerek valamilyen kisebbségi komplexusban szenved, esetleg gyakran elverik és így olyan állatokon éli ki a bosszúját, amik 100%, hogy nem "ütnek" vissza.