Az én környezetem nagyon és épül, és jól van, köszöni szépen.
Na de komolyra, a természet nem az a romantikus tájkép bambival meg a pillangóval és a békés harmóniával amibe a csúnya ember jól belepiszkolt miközben gonosz kacajok közepette dörzsölgette a kezét. A természet egy kegyetlen hely ahol az erõs fennmarad és a gyenge elpusztul, ezáltal saját magát változtatja maga által (és igen, mi is beletartozunk, csak egyszerûen észrevettük hogy a változás amit generálunk magunk számára baromira nem jó, így próbáljuk visszaszorítani azt)
Rombolás-e annak a fajnak akinek pont ilyenkor jönne el a fénykora?
Rombol-e a ragadozó, aki teljesen kiírtja zsákmányát?
Rombol-e a betegség, ami fajokat tizedel meg?
Nem akarok offolni, csak egyszerûen megmosolyogtatnak ezek az idealizált álhippi szövegek.