A természet pont ettõl szép. Hogy az erõs túlél, a gynge elpusztul. Ettõl van fejlõdés, ettõl van tökéletesedés. Ha egy rendszert a legjobbhoz kalibrálsz, húzó rendszer, gyros fejlõdéssel. Ha a leggyengéphez, pusztoló rendszer, ami rövid idõn belül megszünik...
De ettõl még az ember belerondít ebbe a természetbe, és kiírtja. Csak egyvalamit feljtesz el. Az ember is a természet része, bármennyire is próbál menekülni elõle. És de... Láttam már fakareskedõket, "gonosz" nevetéssel a kezüket dörzsölve erdõt írtatni.
Igen, a természet kegyetlen. De kegyetelnségével egyensújt teremt és tart fenn. Mert ha nincs oroszlán, az antilop elszaporodik és a szavanna helyén sivatag fog tátongani. Az ember az ami a pusztításával nem teremt egynsúlyt, és nem tart fent. Még a saját társadalmában sem, nemhogy a bolygón.
Jómagam nem vagyk "zöld". Nem is leszek, de azért álljon már meg a gyászmenet... Külöümbség van a "nem Bambi világ" és a nem lesz levegõ amit belélegezzek közt!