Már az első 2 részből egyértelmű, mekkora beteg sorozat ez is. A többi pár epiód pedig csak rátesz egy lapáttal. Őrült koreaiak. Ha valami őrültségbe kezdenek bele, akkor tuti kimaxolják a végletekig. Ehhez a sorozathoz erős gyomor kell, és persze kötél idegek. Lesznek meghökkentő dolgok, lesznek karakterek, akiket gyűlölni fogsz, és lesznek akiket sajnálsz majd. Lesz olyan is, akit gyűlölsz és sajnálsz is egyszerre. Mert ez a sorozat még ezt is képes kihozni belőled.
A sztori elég komplex, és kb. 34 év történéseit öleli fel. Minden epizód egyetlen szereplőre fókuszál és az ő szemszögéből és kontextusából látjuk ugyanazt a történetet, és így válik egy kerek egésszé, így tudjuk összerakni a puzzle darabjait és érthetjük meg a karakterek tetteinek okait és a céljaikat. Ez a fajta dramaturgia nagyon jól áll neki, mert nem lineáris és ezáltal nem fullad unalomba, de nem is lesz kusza, mert egyből érteni fogunk mindent. Sikerült tehát a megfelelő egyensúlyt megtalálni, ráadásul egy masszív társadalomkritikát is kapunk, ami nemcsak a koreai népnek mutat görbe tükröt, hanem az érdekelvű, a külsőségeken és a látszani vágyáson alapuló emberi természetnek is.
A karakterek valamilyenek. Nem egy sablon, illetve projekciós felületek, amire bármit rá lehet vetíteni, hanem a készítők bátran beleálltak abba, hogy rendesen megalkotják a jellemeket, és olyan személyiségeket kreáltak, amik tényleg gondolnak valamit a világról, és tették ezt úgy, hogy tökéletesen tudták, hogy némelyik szereplőt rendesen meg fogjuk gyűlölni, de annyira, hogy legszívesebben átnyúlnánk a monitoron és megfojtanánk őket. Pl. az ártatlan iskolás gyereket kivégezni akaró öreg nyanya, aki a gyerek anyján szeretne ezáltal bosszút állni, holott végig se gondolta, hogy nem is a gyerek anyja volt az igazi felelős a történtekért. Szóval tökéletesen fel van építve a karakter, teljesen átlátjuk, mennyire nincs igaza, és mennyire etikátlan amit tesz, és ahogy halad előre a cselekmény, egyre jobban kinyílik a bicska a zsebünkben. Maga a sztori is izgalmas és fordulatos, és nemcsak úgy egymásra dobálja a soron következő jeleneteket, hanem van egy szép hosszú íve az egésznek.
A Squid Game óta ez a minisorozat tetszett nekem a legjobban a koreai alkotások közül. Azonkívül csupa komoly témákba gázol bele: anyakomplexus, szülői elnyomás, emberrablás, gyilkosság, gyerekkori traumák, iskolai abúzus, test- és önképzavar, munkahelyi stressz, egzisztenciális válságok, stb. Bátran ajánlom, és nemcsak a koreai filmek rajongóinak.