Írok egy kis élménybeszámolót, hisz végigtoltam az elsõ szezonomat champion fokozaton (advanced handling - a simet billel nem merem bevállalni), és bár az elején attól tartottam, hogy pontom se lesz, a végére nagyon belejöttem. 6 futam után ugyanis még 0 ponttal álltam, a végén meg 81 pontig jutottam, sõt, Sepangban nyerni is sikerült. Emellett még Indianapolisban is összejött egy 2. hely, és összesen 4 pole-om is volt. Mindez együttesen a 13. helyre volt elég az összetettben.
Catalunyaban tört meg az átok, vért izzadva 15. lettem, és utána már csak egy pontnélküli futamom volt, az esõs Motegi. Az igazi áttörés Sachsenringen jött, ahol az addigi 14-15. pozíciók helyett végig az élmezõnyben tudtam maradni, és végül hatodiknak futottam be. Utána már könnyebb volt.
A bajnok Corsi lett, aki az elsõ 9 futamból 6-ot (!) megnyert, plusz kétszer második, egyszer harmadik volt. Az ekkor szerzett elõnye kitartott a végéig. Talma jól hajrázott, nyert 3 futamot az év vége felé, de már nem érte utol Corsit és Di Megliot.
Sokat gondolkodtam, hogy felmenjek-e egybõl a 250-be, hisz akár Pesek csapattársa is lehetnék, ami nem is rossz. Én azonban elõbb szeretnék bajnokságot nyerni, úgyhogy inkább maradtam a 125-ben, és a Blusens Apriliahoz igazoltam, Redding és Vazquez mellé. Gyorsan ki is próbáltam az új motort a katari szabadedzésen, és az elsõ körben mentem vele egy 1:59.5-ös pályacsúcsot, pedig messze nem volt tökéletes kör. Ebbõl kiindulva elég jók az esélyeim. Meglátjuk.