" Az akaraterõ nem segíthet. Az akaraterõ valójában nem is erõ, hanem az ego eszköze, belõle ered... és az ego parányi, csak minimális energiát képes termelni.
De ha az ego - és azzal az akarat - eltûnik, akkor az energiád óriási lesz, mert eggyé váltál az egész Teremtéssel.
Ha mélyebben megvizsgáljuk, akkor kiderül, hogy az ego tehetetlen, és ennek eltitkolására hozta létre az 'Én-tudat' az akaratot. Az ellentétek az akaratból születnek, és azok mind az ego alkotásai. Ezeken keresztül tévesztünk meg másokat, és önmagunkat.
Például, aki butának érzi magát, szeretne intelligens lenni, és mivel a korlátait állandóan érzi, mindent elkövet, hogy okosnak tûnjön. Vagy aki csúnya - vagy inkább csak annak érzi magát - és szépítõszereket ken magára, annak a szépség csak álarc; festék és rúzs. És aki gyönge, az szeretne erõsnek látszani. Ebbõl fakadnak az ellentétek, ezekkel leplezed a valóságot. Hitler gyönge ember volt, azért teremtett annyi erõszakot maga körül, hogy gyöngeségét ne lássa senki. Aki valóban erõs, annak nem kell csinálnia semmit. Neki az természetes - egy tény, amivel nem kell foglalkoznia.
Lao Tzu azt mondja: "Aki erényes - az nem tudja azt." Az erkölcsös ember nem 'csinál úgy', hanem egyszerûen, természeténél fogva - erkölcsös. De aki tudja magáról, hogy õ erényes, abban ott lappang az erénytelen. És aki azt hiszi, hogy õ jó, szent lelkû, vagy bölcs - az bûnös...és ezt õ tudja.
Ha valamit elrejtesz, akkor megteremted annak ellentétét. Az akarat - nem erõ, hanem gyengeség. Aki valóban erõs, annak nem kell azt akarnia, mert számára az erõ természetes. Lebeg, mint a bárányfelhõ. Egy a Természettel, és az összhang tökéletes.
Az akarat szüli az ellentéteket. Az akarat leszûkít, és bezár egy kis szigetre, és ezzel... elkezdõdik a küzdelem. Ha nincs akarat, akkor nincs ellentét sem. És ne feledd: akarattal nem tudsz kimászni a fejedbõl. Levághatod - az sokkal könnyebb... de onnan kimászni... az szinte lehetetlen, mert minden elmélet - és a velük kapcsolatos elméletek is mind - a fejben születnek. A fej, az zûr; a fej - káosz. És te azt gondolod: 'Most nem gondolkozom.' De a gondolat a gondolat ellen - szintén csak gondolat. Akarattal nem tudsz onnan kilépni. Elítélheted a gondolataidat, de az ítélet is csak gondolat. Nem érsz el sehova; mész körbe-körbe, utazol a saját koponyád körül. Igyekszel, próbálsz kilépni a zûrzavarból... de az utad determinált; körbe-körbe... mert minden a fejedben történik, és minden - csak gondolat.
Mit tudsz tenni? 'Ha az elme zárt, akkor hogy lehet onnan kimászni?' - kérdezed. Én azt mondom, csak egy lehetõség van: Ne akarj kijönni, mert maga az erõfeszítés felmorzsol, és teljesen hiábavaló... 'Akkor semmit nem tudok csinálni1' - mondod. De igen, tudsz: Figyeld, hogy mi történik a fejedben. Csak figyeld! Ne akarj kiszállni. Maradj ott, és figyeld a folyamatot; figyeld hogy mi történik ott. És ha éberen figyelsz, ha minden figyelmed arra irányul, akkor egyszerre csak - KINT VAGY! Nem is kint, inkább azon túl. Egyszer csak - önmagad fölött vagy.
Mondok egy zen mesét, ez is abszurd, mint minden más zen mese... de ezeknek abszurdnak kell lenniük, mert csak úgy hasonlíthatnak az Élethez.
A zen Mester így szólt tanítványaihoz: " Nemrégiben beletettem egy kis libát egy palackba. Azóta a liba megnõtt, és nem tud kijönni. A palack nagyon régi és értékes, nem szeretném összetörni. Ez a probléma. Ha a libát nem engedem ki, akkor a liba elpusztul. Eltörhetném a palackot, de azt nem akarom, mert a palack régi és értékes. Viszont azt se akarom, hogy a liba elpusztuljon. Mit lehet tenni? Ez a probléma!"
A liba megnõtt, és a palack nyaka szûk. Nem akarod eltörni. Vagy hagyod a libát elpusztulni... de az sem megoldás.
A Mester nincs megelégedve a válaszokkal, idõnként rácsap a tanítványokra egy vesszõvel: "Mi a megoldás? Mi a megoldás? - követeli - Kell hogy legyen! Nincs több idõ!"
Csak egy felelettel volt megelégedve: "Mester, a liba kint van!"
Sokféle válasszal próbálkoztak a többiek, de a Mester csak rájuk csapott, és azt mondta: "Nem, nem ez a megoldás!" Volt aki azt mondta, hogy a megoldásnak valahol a palackban kell lennie. De a Mester leintette. Az nem megoldás; eltörik a palack, vagy valami más baj történik, nem, az nem jó. Volt aki azt mondta, hogy a palack értékesebb,mint a liba, akkor hagyd a libát elpusztulni, nincs más megoldás. Vagy-vagy. A Mester õt is leintette.
Aztán valaki azt mondta: A liba kint van! - és akkor a Mester meghajolt a tanítvány elõtt, és tisztelettel megérintette a lábát. "Neki van igaza, - mondta - a liba már kint van, nem is volt soha a palackban."
Te is kint vagy! Sohasem voltál bent. A személyiséged a börtön, és az... az csak a te képzeleted. 'Miképp lehet kimászni az ego börtönébõl?' - kérdezed. Nincs valódi nehézség... mert nincs se ego, se börtön. Csak figyeld! Mi történik, ha éber vagy, ha figyelmes vagy? Mit figyelsz meg? Csukd be a szemed, és figyeld: 'mi történik a fejemben?' A gondolatok ott vannak, ott nyüzsögnek - de te nem. Most te vagy az éberség, most te vagy a figyelem. Aki megfigyel - az már kívül áll. Az események fölött áll. Mint amikor a hegyrõl a völgybe nézel. Lent minden mozog... de te nem. Te csak figyelsz. Aki éber, az nem keveredik bele a gondolatba; aki éber, az nem vész el az elme pókhálójában . Aki éber, - az kívül áll. Mert csak azt tudod megfigyelni, amiben nem veszel részt. Megfigyelésnek is hívhatod. Vagy azt is mondhatod: 'önmagam szemtanúja vagyok'. Hívhatod éberségnek, vagy hívhatod tudatnak - aminek akarod.
A tudatosság titka - az éber figyelem!
Ha úgy érzed, hogy a fejedben kibírhatatlan a feszültség, akkor ülj le egy fa alá, és figyeld a folyamatot. Ne próbáld lerázni magadról, ne próbáld a figyelmedet mással elvonni...
...Mert hogy tudnál kimászni onnan, ahol soha nem is voltál? Minden törekvésed hiábavaló. Ha valójában sohasem voltál ott bent, akkor hogy tudnál onnan kijönni? Próbálkozhatsz... próbálkozhatsz, amennyit csak akarsz, megpróbálhatod a kérdéseket logikusan megoldani, dühös is lehetsz... de a káoszból nem jössz ki soha. (folyt. köv.)