nem kellenek nagyon sokan, hogy megboruljon. csak bele kell gondolni, hogy az a szerencsétlen áramszolgáltató körülbelülre belövi, hogy na akkor ennyi megawatt kell estére. délután szél volt aztán a rakás kis szélkerék termelte az áramot tehát esetleg úgy kalkulálnak, hogy na akkor amit õk termelnek azt nekünk nem kell biztosítani. aztán megfordul a szél, vagy viharos lesz és a szélerõmûveket leállítják, mert viharban szélbe állítják a lapátokat, hogy ne tépje annyira a szerkezetet. nem termel, megy a telefon, hogy gáz meg szénerõmûveket felpörgetni, kell mégis az áram. tehát hiába van több ezer szélkerék, ha egyszer rendelkeznie kell a szolgáltatónak akkora tartalékkal, amivel a kiesésüket tudja pótolni (ezek jellemzõen foszilis alapokon nyugszanak).
a másik meg hogy a nap akkor süt nálunk amikor pl nem kell fûteni. lehetne a nap hõjével hûteni is, csak éppen még nem túl rentábilis minden házra. így aztán akkor van sok áramunk amikor annyi nem kell. mondjuk mostanság nyaranta több energiát használunk, mint télen, mert a légkondik csak árammal mennek, viszont fûteni meg gázzal fûtünk.
a cikkhez: már látom magam elõtt ahogy észak afrikából importálja európa az áramot és komplex szupravezetõ vezetékeken jön az áram a messzeségbõl..
Gaillard felvetette a tárolás kérdését: vannak olyan naperõmûvek, amik nem vízzel dolgoznak, hanem olajjal 300 fokon vagy még felette. napközben felmelegítik a rendszerben az olajat, éjjel meg van benne annyi hõtartalék, hogy akkor is tudjanak még áramot biztosítani.