Elnézésed érte, de én nem érzem hibának, ha ilyen téma fórumra kerül. Lehet, ha régen lett volna ilyen lehetõség, elmaradt volna életem legijesztõbb élménye.
Az erõszak elkövetõje már nem él. Aki átélte ma már negyven feletti férfi. Erõsen alkoholista, nagyjából mindenre alkalmatlan. A történet:
Az illetõ felesége járt át hozzám biorezonanciás kezelésre, napi rendszerességgel. Egyik alkalommal megérkezett a férj, zokogva, nagyjából beszédképtelen állapotban. Gyorsan beültettük a biorezonanciás fotelba, elindítottam egy nyugtató, józanító programot. Hátha kiderül, mitõl akadt ki ennyire. Kb. 5 perc múlva aludt.
Rá nagyjából 20 percre felébredt, sikoltozott, hogy ne engedjük a közelébe az apját (10 éve halott volt a papa ekkor) és valaki vegye ki az ásót a hátából.
Mikor nagynehezen magához tért, derült ki: 8 éves volt, mikor az anyja - a családon belüli, vele szembeni erõszakot elkerülendõ - bejelentette: elköltözik otthonról. Amikor anyja indult, õ ment volna utána, mikor két sokk érte egyszerre:
1. anyja közölte, nem viszi;
2. mikor indult volna megkérdezni, miért, apja beleállította az ásót a hátába.
Én nem csodálkozom, hogy ezután és a továbbiakban átéltek után, visszamaradott, skizoid személyiség lett. Ha akkoriban lehetett volna mód arra, hogy világgá kürtölõdjön az ilyesmi, szerintem néhány durvaság kimaradt volna az életébõl.
Neked meg javaslom: ha ilyen helyeken olvasgatsz, a valódi feladatodat végezd beszólás helyett. Figyelj, és kínálj segítséget priviben annak, akirõl úgy gondolod, szüksége van rá. Emellett álmodban se gondold, hogy az emberek bizalommal vannak a rendõrök felé abból a szempontból, hogy valóban képesek segíteni. A megoldandó feladatok mennyisége, a jogszabályok egy részének pontatlansága akadályoz titeket, ha megfeszültök is.
Informatika és tudomány
