nehogy azt hidd ori hogy ez csak veled van így...sõt...nekem volt egy idõszakom amikor akármire(!) néztem különös volt...engem, olyan bennsõséges kifejezhetetlen érzések árasztottak el...és ez majdnem azzal járt hogy elvesztettem a "valóságérzetemet"...furcsa amikor az ember nem tudja megkülönböztetni a "valóság síkjait" egymástól.Mégis, mi más lenne vonzóbb annál mint hogy mindent másnak lássunk mint amilyennek megismertük eredetileg.Olyannak amilyennek soha nem akaránánk/akartuk, vagy amilyennek mindíg is akarnánk/akartuk.(hozzátenném hogy azért vagyok ilyen kibaszott bölcs mert most nyakaltam be egy üveg 2008-as egri rosé-t...és ellentettben más borokkal...ennek az utolsó cseppje is jólesett. :) )picit hiányzik a spirit...lassan valamit, valamit tenni kéne az ügy érdekében...Sok volt a hétköznapokból, és a maximálisan "reális" életbõl.Persze egy kics unreal mindíg is motoszkál a fejemben és egyre csak nõni-duzzadni akar amit én nem is bánok...de nem engedem hogy szétrobbanjon a fejem tõle...maradjon eggyenlõre csak odabent...s majd ha eljön az idõ, áradjon szét a testem minden eggyes porcikájában...járja át az engem körülvevõ univerzumok végtelenségét eggyetlen végtelenül kicsi óriás.....................