Azokat nagy valószínûséggel nem hívják sehogy, hanem egy szép nap eltûnnek és örülhetnek ha évtizedek múlva agymosottan elõkerülnek valami átnevelõtáborból. Aki meg hisz ilyenekben, hogy szólásszabadság, véleményszabadság, hogy nincs cenzúra, annak csak gratulálni tudok... Lehet, hogy nem olyan nyíltan mint korábban, de a cenzúra létezik. Az államnak szüksége van arra, hogy lefessen egy kellemes, elviselhetõ képet a polgárok többségének arról, hogy milyen jó is az adott államban élni. Több kevesebb sikerrel ezt meg is teszik, és a polgárok nagy részének ez így meg is felel. Néha kirobbantja egy-két szélsõséges esemény õket a rózsaszín szemüveg mögül, de hamar visszazökkennek. Ez már csak így lesz...