Az amerikai társadalomra úgy ahogy van a felületes kapcsolatok jellemzõek. Ez azért van mert, hatalmas ország, és a szellemi munkavállalókat 2-3 évente átiránytják az ország túlfelébe. Gyakorlatilag a 20-adik század derekától már ez olyan szinten jelen volt az amcsi társadalomban, hogy a viselkedési szabályok is ehhez alakultak már. Az amerikaiak rendkívül gyorsan kötnek ismeretséget, barátságot. Mindenkivel haverkodnak, azonnal legjobb cimborák azokkal is akikkel csak egy hétvégi üdülõben futottak össze. Muszáj is mert ellentétben az európaiakkal, akik egész életükben ugyanazt a baráti társaságot mondhatják magukénak és pl. egyáltalán nem ritkák a több évtizedes barátságok sem, addig az amcsik 2-3 évente teljesen új környezetbe kell, hogy beilleszkedjenek. Arról már nem is beszélve, hogy a gyerekek már 17-18 évesen kirepülnek a családi fészekbõl és nem ritkán több ezer kilóméterrel odébb dolgoznak. A családok általában csak egy két nagyobb ünnepkor jönnek össze (függetlenség napja meg karácsony). Fura, hogy a könyv szerzõje ezt valahogy elfelejti számításba venni, pedig amúgy köztudott. Csak persze nem annyira bulvár szagu, és kevesebb példány fogyna az új kamu könyvbõl...