Nem, barátom, te is öregszel. Ma már nem köt le ugyanaz a cucc, amit régen 5x végigjátszottál.
Emellett igen sok tapasztalatot gyûjtöttél össze a játékokról az évek folyamán, és elvárod, hogy egy játék legyen annyira újszerû, mint az egyik, annyira izgalmas, mint egy másik, és olyan flottul összerakott, mint egy harmadik.
Felsoroltál jópár játékot, hogy milyen jók.
C&C. Tényleg jó. De akkor az új C&C3 miért szar? Gyakorlatilag ugyanazt tudja, mint az alap C&C, a két régi oldal csak 1-2 új egységet kapott, meg bejött egy új nép. Tökugyanaz, mint 15 éve az elsõ rész, mégis ma már szar.
Wolfenstein-Doom-Quake hármas klasszikusnak számít. Kijön a Doom3, igaz, hogy a régiekkel ellentétben ennek egyáltalán _VAN_ sztorija, mégis megkapja, hogy unalmas, agyatlan, hentelõs. _UGYANAZT_ tudja, mint a régiek(mész elõre, lelõsz mindenkit), mégis a régiek azok nagyon élvezetes klasszikusok, az új meg egy grafikára gyúrt, agyatlan, fantáziátlan techdemó. Mintha az id _valaha_ is csinált volna "igazi" játékot.
"Tehát mielõtt ilyen baromságokat mondunk el kéne gondolkozni, hogy régen milyen történetek voltak."
Részletezd már a Wolf-D-Q hihetetlen bonyolultságú sztoriját, kérlek! DukeNukemé is jöhet, vagy a Hereticé! Esetleg, hogy magasabb legyen a labda, point'n'click is jöhet!
Észre kéne venni, hogy ami 15 éve kurvajónak számított, az ma már egyszerûen _kevés_. Észre kéne venni, hogy _objektíven_ azok nem jobbak a maiaknál, hogy az idõ szépíti meg az emlékeket.
És le kéne arról szokni, hogy kettõs mérce alapján hülyézz le embereket. (Csak jótanács...)