Sokat én se tudok, de ami biztos: sámánok ma is vannak, stílusuk, módszereik az õsi magyar sámánokéhoz hasonló, bár igazi magyar sámánok már csak Hollandiában lelhetõk fel.
A totemoszlop nem totemállatokat, hanem törzsfõnököket, hõsöket örökít meg. Akiknek az arcára senki, de a nevére mindenki emlékszik. Tulajdonképpen faragott névsor.
Az õsi kultúrát a mai napig tanítják a rezervátumokban.
Aki az én kedvencem: Tatanka Yotanka, ahogy a jólnevelt amarikaiak írják. Ülõ Bika. Talán mondhatom a világ legjelentõsebb szabadságharcos vezére a mai napig. Nagyon sok ellenséges törzset volt képes egyesíteni a háborúhoz. Gyõzhettek volna, nem sokon múlt.
A navaho nyelv volt az amerikaiak egyik legjelentõsebb eszköze a II. világháborúban - titkosírás és rádióadások titkosítása helyett. Akkor még nem találták fel a nyelvek matematikai modelljét.
Egyszer eljutott hozzám egy indián dal kottája. Az akkori énektanárom a Magyar Rádió kórusában énekelt. Elvitte a kottát megmutatni a kórusnak. Azzal hozta vissza: nem hiszik, hogy ezt fehér ember el tudja énekelni. Mondjuk nem csoda, hiszen a legenda szerint az indiánok a széltõl, a víztõl és a madaraktól tanulták az ének tudományát.
Mai napig siratom azt a könyvet, amit gyerekkoromban anyám kölcsönadott a tudtom nélkül. Abban az indián oktatási módszereken kívül a ruhák, mokaszinok készítése, szabásmintája és az indián gyöngyszövés technikája, színvilága, észak Amerikára jellemzõ mintái is benne voltak.