Remek a kritika. Tulajdonképpen mindenben egyetértek, akár folytathatnám is onnan, ahol a szerzõ abbahagyta. Leginkább annyit tennék hozzá, hogy a film a 'jóból is megárt a sok' esete, és ez különbözteti meg egy olyan remekmûtõl, mint pl... mondjuk a Hetedik. Egyszerûen sok a felesleges epizód, pl. Batman 'kitérõje' a film elején vagy az egész Harvey Dent-szál... mindez meg sok más felesleges, mert van Bale/Batman, van Ledger/Joker, van a Batman nõje, elég ez egy igazán ütõs akciódrámához, persze Gotham megmentésével egybekötve. Ehelyett zsúfolva van van itt minden, ráadásul a vége összecsapott.
Anélkül hogy spoilereznék: rossz helyen van a hangsúly. Nincs egy igazi csúcspont (a film közepén van a legjobb jelenet, de a kulmotívumokat a trailerek lelõtték), végig dúl a gyorsszövegelõs-gyorshajtós-gyorstüzelõs, hatásvadász popcorn-áradat. Nincs egy ötpercese Bale-nek vagy egy normális jelenete a hõsnek és az ellenhõsnek. Csavarra kihegyezett, zavaróan kiszámított az egész, miközben, a Hetedik példáján haladva, a sokkal kevesebb is sokkal hatásosabb és maradandóbb tud lenni. Milyen 2,5 órás film az, ahol szinte epizódszerepnek megfelelõ dialógmennyiség jut a fõszereplõre, és a korábbi remek karakterek (Fox/Freeman, Caine/Alfred) is csak akció/morálindikátorok. Az érzelmi vonal hiányzik, a nagy hajtásban súlytalan a film vége, tétnélküli minden akció, mert mindegyik rövid és a következõt készíti elõ.
A sötét lovag csak mennyiségileg múlja felül a 'Kezdõdik'-et, nem minõségileg (bárcsak minden comic-film ilyen magas színvonalú lenne), és a 'remek film' kategóriát csakis az egyetlen épkézláb, érzelmileg azonosulni érdemes (bada**) karakter, Joker miatt érdemli ki. De õ aztán nagyon odapirít! Kár, hogy a mennyiségi elvnek Ledger játéka is megissza a levét. Én kivágtam volna egy tucat fordulatot, fél óra akciót és dinamikusabb dialógokba vittem volna át a feszültséget, némi szünet és nyugodt pár percet be-beiktatva, s a végére tartogatva valami igazán megalomán Joker-tervet. Ami viszont a vászonra került, az túl száraz, túl precíz, túl profi, az ember csakis a Joker újabb jelenetét várja (pedig imádom Bale-t és Caine-t és Gyllenhaal remekül hozza amire Holmes képtelen volt, de megfojtja õket a tempó), és akkor a vége...
---Szpoilerveszély... hát, egy ilyen zseniálisan pszichopata karaktertõl valami eredetibbre vágytam, valami roppant sötét játékra, melynek a Bõregér issza meg a levét. Mondjuk a Hetedik befejezése összepárosítva a Szemtõl szemben végével... titkon reméltem hogy valami elementárisan gonosz, körmonfontan merész lesz a nagy jelenet, ellenben popcornbefejezést és a folytatást elõkészítõ finishet kapunk. Abszolút szopoilerveszély!!! Lehet hogy a tragikus eset az oka, de az antagonistával történõ, nyilvánvalóan kötelezõ leszámolás el van csapva, mint babgulyástól a gyomor, és a drámai, tragikus befejezés a ’másik’ (ellen)hõsnek jut osztályrészül. Az egész filmet a Joker karaktere viszi el a hátán, mégsem jut neki katartikus nagyjelenet. Nolan másodszorra sem tudott egy ütõs befejezést összerittyenteni. A Sötét lovagnak az elsõ fele az ütõs: lehet, hogy itt is a fordított narráció lett volna a helyes megoldás, mint a Mementónál? (Félig vicc ez).---
A film 5-ös skálán 4, ami remek mozit jelent. És ez jóval több, mint amit egy átlagos álomgyári folytatástól elvárhatunk, úgyhogy örüljünk A sötét lovag sikerének!