1. A faszom vigye haza a munkát. Azért van a munkahely, hogy ott dolgozzunk.
1.1. Ebbõl kifolyólag a munkahelyemnek semmi köze a saját elektronikai eszközeimhez. A munkaadóm nem fog olyan cuccot venni, amit én vennék, én meg nem veszek a munkahelyemnek semmit, az a lovon fordítva ülés tipikus esete lenne.
2. Ha mégis bekövetkezne az az eset, hogy otthon kéne dolgozni, akkor meg a faszom cipelje a kütyüt. Irodában hagytam, otthon hagytam, fasznak hiányzik. Továbbá az emailnek nincsen súlya, ami húzná a zsebem.
3. Ezeken a szarokon komoly munkát végezni szar. Nem mondom, hogy nem lehet, de a képernyõ kicsi, a teljesítmény lófasz, a vezérlés meg debil. Dokkolóval jobb lehet a helyzet, csak ha dokkolok billentyûzetet, egeret, plusz vinyót meg nagy képernyõt, munkahelyen is meg otthon is, akkor mi a lófasz értelme van az egésznek? Vezetés közben elég ritkán táblagépezik az ember...legalábbis jó esetben. Ennyi erõvel mászkálhat az ember SSD-vel a zsebében, amin oprendszer van meg a használt programok, aztán ugyanott vagyunk. Vagy mondok még jobbat, két gép, közte neten cserélni adatot.
4. A hordozható eszközeim jelentõs hányada a hordozhatósággal kapcsolatos okból ment tönkre. Fasza lenne ha a munkahelyemen sem és otthon sem tudnék dolgozni, mert mondjuk szarás közben elejtettem a kütyüt és összetört a képernyõ... (mondjuk az még dokkolóval nem feltétlen halálos baleset, de a szervíz idõszak még úgy is gond)
De biztos én vagyok a hülye, hogy nem szívatnám magam ilyesmivel, mikor ilyen trendi most a cucc...