"Mindent össze lehet hozni mindennel..." igen bizonyos pszichikai zavarok pont így kezdõdnek, hogy megbomlik az elme normális állapotban még mûködõ kategorizáló képessége. Egy idõ után aztán a gondolkodás is felmondja majd a szolgálatot, de ez az adott delikvenst már nem igazán fogja érdekelni, mert csorgó nyállal mormol majd valamiféle értelmetlen mantrát, vagy ilyesmit.
A lélek (animus) körülbelül azonos jelentéstartományú a tudattal. Ez jelenti a különféle tudati képességeket, pl. észlelés, számolás, stb. Funkciók halmaza tehát, melyek egy nagyon furcsa ontológiai státuszban vannak, hol inkább testieknek, hol inkább szellemieknek tûnnek. A dogmatika többnyire (Arisztotelészt követve) a testtõl is függõnek, tehát halandónak tekinti.
A szellem pedig a keresztény dogmatika szerint az az entitás, ami a testi szubsztanciától független létezésre képes. Absztrakt, önmagában létezõ, nem fizikai egység, azaz ontológiai tárgy.
Persze ez a két fogalom nagyon szûk értelmezése, mind a kettõ ennél sokkal tágabb jelentéssel bír.