Azt hiszem valami alapvetõ ellentét van a gondolkodásmódjaink között. Nincs olyan, hogy "a szellem szárnyalni szeret". Amennyiben a szellemet a psziché értelmében használod tényszerûleg hamis az állításod. Hiszen azt állítod, hogy minden szellem szárnyalni szeret. A szárnyalnit pedig úgy tudom értelmezni, mint vadul fantáziálni. Az az állítás pedig tényszerûleg hamis, hogy minden egyes egyén szeret vadul fantáziálni, vagy valaki mindig vad fantáziálásokra vágyik.
Az emberek nagy része szeret idõnként vadul fantáziálni. Ez egy korrekt állítás. Egy ilyen dologról el lehet kezdeni értekezni. Meg lehet statisztikailag vizsgálni, hogy milyen korokban, milyen szociológiai mutatók mellett, stb. igaz a fenti állítás. Lehet ezután okokat keresni, hogy miért vannak ingadozások az emberek vad fantáziálásra való hajlamában, ha vannak egyáltalán ilyen ingadozások, stb.
Ha viszont nem deskriptív értelmû volt a mondatod, akkor nagyon nehéz lesz neki más értelmet tulajdonítani, mint azt, hogy az embereknek vadul fantáziálniuk kéne. És ez megint csak rengeteg egyéb kérdést vet fel. Miért kellene így tenniük? Milyen morál rendszer mondatja azt, hogy így kellene tenniük? Miért fogadjuk el azt a morál rendszert, amibõl következik ez a vad fantáziálásra való felhívás? Milyen elvek alapján válasszunk morális rendszert? stb.