"Sötét ember" rengeteg módon keletkezhet, nem hiszem, hogy az általad, és minden divatos tudatfelszabadító röpirat szerint kiemelt, amúgy valóban létezõ folyamat tényleg ennyire kitüntetett lenne.
De van egy ennél jelentõsebb probléma is. Mégpedig az abszolút integrálhatóság kérdése. Nagyon naiv elképzelésnek tûnik, hogy más, a miénktõl (ez lehet csoport, egyén) eltérõ gondolkodásmódokat, szokásokat, vagy akármi mást könnyen, és minden probléma nélkül befogadhatunk. Eleve még csak az sem kérdéses, hogy befogadhatunk-e mindent. Saját magunkkal szemben bizonyosan nem így járunk el, ennél sokkal agresszívebbek vagyunk. Maga a tudat egy hierarchikus képzõdmény. Minden felelõs gondolkodásnak inkább fel kéne vállalnia ezt az eleve adott agressziót, és nem pedig letagnia azt. Azt hiszem a nagy német politikafilozófusnak, Carl Schmitt-nek ez egy nagyon jelentõs megállapítás, és fõként azért jelentõs, mert nagy hangsúlyt is fektet rá. De már Nietzsche-nél, sõt J.S. Mill-nél is megjelenik ez a gondolat. Egy igazán megalapozottan toleráns, és liberális gondolkodás, egyszerûen nem adhatja ezt a naiv választ, hanem fel kell tárnia, és világosan fel is kell mutatnia, hogy mik azok a különbségek, amik õt liberális, befogadó gondolkodóvá teszik. Ha élhetek egy ilyen képpel, a naiv válasz adása pont az eredendõen befogadó, liberális gondolkodás megtagadása egy agresszív aktussal, egy olyan válasz ugyanis, amire nem lehet rákérdezni. Egy felelõsen liberális gondolkodó (de ez akár bármilyen más gondolkodó is lehet) kiteregeti a szennyest, ezt hívja Nietzsche intellektuális becsületességnek.