Csak leírás esetében van értelme igazságról beszélni. Tehát, ha erre hivatkozol, akkor nagyon leszûkíted azt a kört, ahol egyáltalán befogadásról lehet beszélni, ez pedig kétlem, hogy céljaid között szerepel, hiszen pont csupa preskriptív példáról volt eddig szó.
Ki fog csúszni a hivatkozási alap, és ott marad egy 'csak', vagy egy 'mert'. Az igazságra való hivatkozás megint egy hazug lépés volt. Pont azt kell nyilvánvalóvá tenni, hogy noha tudjuk, hogy a hivatkozási alapunk véges, és egy 'csak'-ig fogunk eljutni, mi mégis liberálisok vagyunk. A terror tudatosítása, ez a legfontosabb feladat minden liberális gondolkodó elõtt. Más kérdés, hogy ez egy irtózatosan nehéz feladat. Hogy maradjatok (maradhatok-e egyáltalán) liberális, ha nyíltan vállalom saját terrorista hajlamom? Fokozati különbség választ el engem liberális gondolkodót egy keleti kéjúrtól, vagy egy nácitól pusztán? Kézenfekvõ válasz lenne, hogy nem, engem kitüntet az, hogy ezt felvállalom, ill. hogy ez, mint probléma megjelenik, felfogom (azt hiszem Nietzsche egy ilyen kibúvó felé is ment valamikor). De ez sajnos faktikusan hamis, Carl Schmitt náci volt.