Semmi problémám nincs a szabad gondolkodással, sõt ezt nekem hivatalból pártolnom kell (ez utóbbi persze csak vicc).
Nekem egy ideállal van problémám, mégpedig azzal a több száz éves hagyománnyal, ahogy többnyire elképzelik a szabad gondolkodást. Ez nem csak egy európára jellemzõ gondolat, ez sokkal régebbi is, mint az egész európai kultúrkör. Az általam legrégebben ismert jelei már biztosan megvoltak az õsi egyiptomban, és indiában (ez utóbbit csak Spektrumon látott filmekre tudom alapozni). Számomra az európai filozófia, persze sok minden mást is, de elsõsorban ebbõl az õsi (mondhatni alapvetõ, vagy tényleg az emberiség nagy részére jellemzõ) gondolkodásmódból való kitörést jelenti. Ami külön érdekessé teszi, hogy én nem ismerek (ettõl persze lehet) más kulturális folyamatot, csak ezt, ami alternatívát jelent ezzel a nagyon régi, nagyon általános emberi dogmával szemben. (talán ilyen a modern tudomány, ill. hasonlít még rá destruktív mûvészet)
Konkrétumokat majd holnap írok, mert majdnem elalszom, olyan álmos vagyok. De címszavakban annyi, hogy egy naiv hit abban, hogy a tudásnak valamiféle individuális értelemben is megragadható formáját viszonylag könnyen elérhetjük. MIndezt minimális kritikai erõfeszítések mellett.