"Saját állapotunk és a világ helyzetének a felismerése tapasztalat és intelligencia kérdése. Az értelem azonban bezárkózik, mihelyst a tényeket már nem tudja áttekinteni. Ragaszkodik a már egyszer kialakított véleményeihez, dogmáihoz és (elõ)ítéleteihez. Ezek az akadályok elzárják elõle a valóság észlelésének bejáratát. Milyen gyakran is alkotunk véleményt egy embertársunkról, egy helyzetrõl, a világról! Ezek a vélemények aztán megakadályozzák újabb észlelések elfogadását, amelyeket lényegtelenként hessegetünk el. Embertársaink, a helyzetek és világesemények változásait így már nem vesszük észre, vagy pedig félretoljuk õket. Így válik értelmünk a mi kis világunk és a valóság közötti barikáddá. Azonban így nem jutunk elõbbre az életben, és másokat is feltartóztatunk fejlõdésükben, mert azzal, hogy saját pillanatfelvételeinket tartjuk valóságnak, elálljuk útjukat."