* Mr. Pityinger ... Az eredeti gengszter - 2008. március 20.,
A magyar zenei paletta egyik legszínesebb és legérdekesebb jelensége Dopeman. Aki egy kicsit is jártas a könnyûzenében, rögtön tudja, hogy kit takar a Dopeman név. Õ Pityinger László, Magyarország rémálma, az alvilág muzsikusa, egy igazi szamuráj.
Két év után ismét kész a harcra, felöltötte bokszkesztyûjét, és öccsével, Kicsidope-pal együtt keményen beszállnak a könnyûzene ringjébe. „A Telep csicskája” címû új lemez egy kicsit más, mint az eddigi albumai. A jól megszokott igényes zenei alapok még profibbak lettek, akár még a kocsiban is kellemes hallgatni, a szövegek pedig még mélyebb mondanivalókat rejtenek. Nem kell megijednie az igazi Dopeman rajongóknak, nem alakít fiúzenekart a Piytinger család, és a lemezen sincsenek szerelmes balladák, csak Magyarország rémálma megérett, és bölcsebb lett. Az édesanyjának írt „Nincsen arra szó” címû Police feldolgozás is megmutatja Dopeman olyan arcát, amelyet talán még soha nem láthattunk. De elvégre az igazi zsivány is emberbõl van, és erre Dopeman a legjobb példa. Ahhoz hogy igazán megértsük ezt a lemezt, kötelezõ megnézni Palma: „Scareface”, vagyis a „Sebhelyes arcú” címû fantasztikus alapfilmjét. Ha igazi gengszterekrõl van szó, és a film hitelesen akarja ábrázolni a maffia világát, akkor Al Pacino lehet csak a fõszereplõ. A 80as években játszódó történet a mai napig nagyon kemény mondanivalót közöl, témája örökérvényû, ezért is kap nagy hangsúlyt Dopeman papa lemezén. A film csúcspontja Al Pacino monológja részegen az étteremben: „ Na mit bámultok, ti is csak egy rakás seggfej vagytok. Tudjátok, miért? Mert egyszerûen nincs vér a pucátokban. Ilyen emberek kellenének ide, ilyen emberek, mint ti, úgyhogy ujjal mutogassatok rám, és mondjátok: itt a rosszfiú. Szóval, ti vagytok a jók. Jók?! Nem vagytok ti jók. Csak jól el tudtok bújni, meg hazudni, de engem ez nem érdekel. Én mindig igazat mondtam, akkor is ha hazudtam. Hát kívánjatok jó éjszakát a rosszfiúnak Jó éjt! Utoljára láttok ilyen rosszfiút, mint én….” Ez a monológ vált Dopeman múzsájává „Az vagyok, aki vagyok” címû dal megírásában.
Nevezhetjük önvallomásnak, létösszegzõ mûfajúnak ezt a nótát, de minek komplikálni? Dopeman csak elmeséli, hogy õt milyen fából faragták, és ha ez nem tetszik valakinek…Tudjuk, hogy fejezné be ezt a mondatot. Vadonatúj klipjéhez is ez a filmbeli jelenet adott inspirációt a rendezõnek, Oláh Istvánnak. De ez esetben Toni Montana szerepében nem Al Pacinot láthatjuk, hanem Dopemant és Manuel szerepében ezúttal Kicsidope tûnik fel. A fiúk az öltõzõben hagyták farmerjaikat, laza trikóikat és a tablófotózásuk óta talán most másodszor öltöttek fehér inget, és öltönyt. A Pityinger fiúk ,azok tudnak” elv alapján a testvérpár csípõbõl oldotta meg a színészi feladatokat, olyan komolyan vették a színjátszást, hogy minden apró filmbeli részlet abszolút hitelesen került fel a celluloidra. Minden megvan ebben a klipben: gyönyörû helyszín, mesésen fényképezett képsorok, és ami a legfontosabb hiteles alakítás egy rappertõl, akinek eddig még nem a filmezés volt a kenyere. Láttunk már olyat a hip hop világában, hogy valaki színészi babérokra tör a zenélés mellett.
Ki tudja, Dopeman papa mivel lep meg minket a közeljövõben...