A lényeg, hogy a társadalomnak közvetlenül csak az a munka hasznos, amelyik megehetõ, ruházatként felvehetõ, vagy megiható, esetleg belélegezhetõ - és a lényeg - a továbbélést, a szaporodást valamilyen módon segítõ anyagot állít elõ. A többi mind másodlagos tevékenység. A holnapi túlélést biztosítani kell, emellett a termelés adott százalékát félre kell tenni a holnaputáni túlélés érdekében. Na, most mondom a lényeget:
Az igazi mûvészet, a bölcsek köve, a Szent Grál, az aranymetszet a helyes arányok megtalálása: tehát, hogy mennyit fogyasszunk el, és mennyi menjen a nem-produktív szférára, illetve fejlesztésre, beruházásokra.
Nos, ezekben az arányokban az az érdekes, hogy a régi bölcsek vélekedésével ellentétben a helyes, optimális arányok ("optimalizáció") természetesen nem fixek, hanem dinamikusan változnak. Ugye most tetszik érteni?