A gõzturbinákban valóban számottevõ hatása van a mûködésük közben képzõdõ „vízcseppeknek” a mi korlátozza a mûködésüket, ezért szokás nagyobb erõmûveknél több turbinát sorbakötni és a kettõ közé egy cseppleválasztót és egy hõcserélõt (az újrafûtés miatt) tenni.
A gázturbináknál a gépészeti rész jóval egyszerûbb. Persze itt is van lehetõség a turbinából kilépõ még forró gázokkal gõzt is gyártani és az gõzturbinára vezetve tovább javul az egész rendszer hatásfoka. Ma az ipari gyakorlatban ezeknek a legjobb.
Persze vannak még lehetõségek, pl. két hõtanilag jelentõsen eltérõ közeg (pl. víz és higany) használata a hõkörfolyamatban amivel tovább javítható az erõmûvek hatásfoka.
És itt jönnek be a költségek. Hiába van sok elõnye az Audinak a Suzukival szemben, ha csak az a cél hogy mennyibe kerül, hogy eljussunk A-ból B-be a Suzuki többszörös elõnyben van.
Az erõmûveknél is ez a helyzet + az érdekek:
Gázturbinák: a legolcsóbb telepíteni õket és gyakorlatilag minden teljesítmény tartomány elérhetõ közepes üzemeltetési költségek mellett. Ezért a politikusok kedvence: nem kerülnek sokba, gyorsan elkészülnek, így nincs az veszély, hogy az õ ciklusuk alatt kell kifizetni az építés költségeit és majd az utóduk avatja fel és kovácsol belõle politikai tõkét.
Hõerõmûvek: Közepes telepítési és üzemeltetési költség, és ezekrõl van a legtöbb üzemeltetési tapasztalat és hazai szakemberháttér, így szintén sokaknak érdeke a telepítésük.
Ezekbõl csinálnak még biomassza (szalmabála és erdõtüzelõ) erõmûveket, amelyek szerintem nagyobb környezeti kárt okoznak, mint hasznot, de a propaganda jól el tudja adni megújuló erõforrásként.
Mivel az ilyen forrásból származó áramot drágábban kell átvenni, így a termelõknek gazdaságosabb is (mi meg emiatt fizetünk többet az olcsó áramért is), ezért szokás a régi lepukkant amúgy gazdaságtalan erõmûveket biomasszásítani.
Atomerõmûvek: Állatában 3-5-ször drágább õket létesíteni (és ennyivel tovább is tart), viszont 3-5-ször olcsóbban is termelik az áramot, úgy hogy közben félreteszik a leszerelésük és a hulladékok ártalmatlanítási költségeit. Ezért ez lenne a racionális megoldás. Azonban a költsége és hosszú építési idõ miatt nem szeretik. Ezt nálunk a kusza törvényi háttér és a hatóságok (hozzá nem értésére épülõ rövidlátó „védd a hátsódat filozófiából” eredõ) akadékoskodása még hosszabbá és drágábbá teszi.
Aztán jön a többi divatos, ám de annál gazdaságtalanabb energetikailag bukó beruházás: szélerõmûvek egy szélvédett medencében fekvõ országban, vízerõmûvek kis esésû folyóinkra (mondjuk a Bõsit azért be kellett volna fejezni), naperõmûvek viszonylag magas szélességi körön stb.
Nagyjából ezek a lehetõségek. Meg tartozik hozzá egy fõként bölcsészekbõl álló politikai döntéshozó réteg (nem csak jelen kormányunkat értve ide), akinek a csavar és a csapágy ugyanazt jelenti, hiszen mindegyik forog. A villany meg úgyis a konnektorból jön.