No akkor én is kukacoskodok egyet. Nincs más dimenzió csak három, se kettõ se egy, ezek csupán elméletben léteznek ami ugye szintén három dimenziós agyi hullámokban terjed, ami (ti. a hullám) szintén fikció ahogy a tömeg is az. A végtelenbe vezetõ ütközési arányok (nyomáskülönbségek) alkotják a létezést. Pont. Miért három? Azért mert kevesebbõl nem alakulhat ki variancia. A számítógép lenni vagy nem lenni bit filozófiája is csak az értelmezõ harmadik (a számítógép maga) által mûködik. Miért nem több? Miért ne? Azonban a 3 fölötti dimenziók csupán leképezési halmazok, úgy lehet elképzelni mint a programozóknak ahogy az egyre bonyolultabb függvények egyre könnyebb alkalmazásfejlesztést biztosítanak (jobbik esetben). Tehát három fölött és alatt csupán értelmezési koncepciókról beszélünk, azonban mindvégig a valóság az hogy Isten háromszögbe keretezett szeme mindent lát. Gondoljátok meg pár galaxist felemésztõ számítási kapacitással minden tízezred másodperc tökéletesen látható ami a földön történt keletkezése óta, mert ugye azt már "ókori" fizikusaink is megmondták: az energia nem vész el csak átalakul. Innentõl csak vissza kell fejteni azt a kódot ami velünk létezik az idõk végezetéig. Isten csak bekapcsolja a compúterét :) oszt csak azt kell kiválasztania mekkora felbontásba nézzen le ránk. Tíz billió faktoriálisan õrzött szubatomi részecskével vizsgálja a jelent múltat jövõt, avagy hagyja a fenébe és filozófáljon a semmirõl :)