Ötös szintû nyomkereséssel már azt is meg tudod mondani egy lábnyomról, hogy milyen a neme annak a szarvas fajtának. Ez nagyon jó. A nõstény nyomokat így nem kell már feleslegesen követni.
Volt egy érdekes sztorim. Sátorból indultam, amit a vízparthoz közel vertem fel. Kijövök, összeszedem a sátrat, majd teszek pár lépést és hallom egy bika horkantását a partról. Nagyon közelrõl! Beazonosítottam és blacktail volt, ami azért is külön jó, mert pont egy ilyen versenyben vagyok benne.
Elõ akarom venni a távcsövet, de a rangefinder van berakva, erre akarok nyomni egy I-t, helyette egy T sikerül. Erre a közelben lévõ szarvas bika el is menekült. 4,5 km nyomkövetés, hajsza után adtam fel a keresést. Rajta voltam az ügyön, de ötödjére már nem volt kedvem visszamenni az utolsó nyomhoz és megint megnézni, hogy merre ment.
Kicsit csalódottan mentem egy tisztás felé, erre ismét horkanás hallatszik. Megint egy blacktail bika! Új remény, ez is nagyon közel van, fel is kapaszkodtam a dombra, majd guggolva, fekve közelítettem. Azt is hallottam, hogy lépked, de semmit nem láttam a magas fûtõl meg a környezõ terep egyenetlensége miatt.
Feltérdeltem, erre megugrott, de kettõ bika! Néztem a távolban a menekülésüket, szép nagy szarvaik voltak. Aztán az egyik megállt és átváltott sétára. A másik teljesen bement az erdõbe, már látni sem lehetett egy idõ után a távcsõben.
Elõ a fegyver, de a 300-as, mert én már nem megyek oda le shotgun-nal, el is fáradtam a majd másfél órás nyomkeresésben. Lövök. Lemegyek megnézni, persze egybõl látszik: Nem talált.
Kezdett a tököm tele lenni. Visszamásztam a helyre ahol a két bika megugrott, aztán kezdtem kibontani a sátrat, hogy majd folytatom innen, ennyi elég volt mára. Fordulok meg, erre a másik bika egy tehénnel a tisztás másik végén feltûnik.
Gondoltam, jó akkor most már zárjuk le az egészet egy távoli lövéssel. Ez sikerült, mert 150 méterrõl leszedtem, de elég csekély pontjaim lettek belõle.