Errõl van szó tehát. Végtelen sok, végtelenül régóta létezõ csillag betakarná a teljes égboltot, és nem látnánk tõlük az ûrt, ugyanis minden irányban egy csillag felszínére látnánk rá. Ez ugyanaz, mint amikor egy ritkás erdõbe mész, és csak fatörzseket látsz, pedig sokkal vékonyabbak mint a fák közötti hézagok. Tehát az Univerzum nem lehet egyszerre végtelenül régi és végtelenül nagy.
Az nem magyarázat, hogy vannak sötét dolgok az ûrben amik elnyelik a sugárzást, mert egy idõ után a sugárzás hatására annyira felmelegednének, mint a csillagok felszíne, és végsõ soron ugyanolyan színnel sugároznának (sugárzási egyensúly). Semmi köze az egészhez a fekete-lyukaknak, vagy bármi exotikumnak, ez a probléma abban a pillanatban felmerült, amikor Giordano Bruno kijelentette, hogy a csillagok is olyan napok, mint a mi Napunk.