az en szereny velemenyem szerint letezik egy "atom" egy oszthatatlan "reszecske" energia vagy akarmi. ami talan alkotja az egesz nagy hobelebancot.
a masik vegletrol meg eleg ketesek az elkepzeleseim, mi van ha tehetnenk es elrepulnenk az univerzumunk hatarahoz? biztos nem utkozunk egy nagy falba mint a legballon belsejeben, igaz?
a kerdes, hogy meddig lehet kifele elmenni? es mi gatol meg ott minket hogy tovabb haladjunk. valoszinu hogy ritkulnak a galakszisrendszerek.
a kerdesem hogy hol lehet az a hatar ahol mar nem beszelunk arrol hogy ebben az univerzumban vagyunk
nem jo. nem jo a kerdes! mivel persze hogy ebben vagyunk hiszen ebbol indultunk.
vagy talan ahogy ritkul a ter ugy valtozik az idotorzulas is ahogy haladunk kifele, vagyis minel kintebb vagyunk annal kisebb utat teszunk meg ugyanannyi energiabevitellel, es elobb utobb, egy kulso szemlelo szamara mozdulatlannal valnank, mig mi az urhajoban azt ereznenk hogy haladunk elore? de kozben csak a mi valos idonk lassul le?