Kezdünk gondban lenni az oszthatatlan részecske fogalmával, mert pl. a proton kvarkokból áll, és kvark nem létezik szabadon önmagában. Mert ha szétbombázzuk a protont, a ahhoz akkora energiát kell befektetni, ami kb. annyi mint az õt alkotó kvarkok nyugalmi tömege, és új kvarkok keletkeznek, tehát egy csomó új proton, neutron, és egyéb járulékos részecskék. Egyébként nem sok elemi részecske van, és nagy részüknek nagyon hasonló tulajdonságaik vannak, lehet hogy még egyszerûbb részecskék alkotják õket, nem tudni. LHC-val majd kiderítik:
Az Univerzum határának a kérdésérõl Lucretius (i.e. 97-55) paradoxona jut eszembe: ha az elhajított dárda átmegy a világ határán, akkor azon túl is van valami; ha nem megy át, akkor beleütközik valamibe. Lehet így érvelni hogy az Univerzumnak nincs határa, de ettõl még nem biztos hogy végtelen, a kettõ fogalom nem azonos. Az általunk látott Univerzum határán ugyanolyan csillagok és galaxisok vannak mint itt, azon túl nem látunk, mert onnan nem ért ide fény, szóval konkrét megfigyeléssel még nagyon sokáig nem tudunk errõl mit mondani. Az egyre biztosabb, hogy az általunk látott térrész térideje sík, de hogy azon túl milyen a világegyetem alakja, nem tudjuk, van több elmélet persze...