Vannak benne igazságok, de ez így sem teljesen igaz.
1, Értékrend: A kisgyerek személyiségmintáit elsõsorban az ú.n. referencia szülõtõl veszi. Ez lehet akár az anya, akár az apa, lehet jó ember vagy egy utolsó bûnözõ, de a legelemibb személyiségjegyek tõle erednek. Az, hogy a médiából mi ragad rá, az csak adalék. Ha, teszem azt, a referenciaszülõ alkoholista, akkor tényleg jobban fogja kedvelni az olyan valós/fikcionális médiakaraktereket, akik ilyen tulajdonságokkal bírnak. De ekkorra ez már determinált.
2, Agresszió: én 3 éves korom óta nézek hiradót és elég gyilkosságot láttam abban is, nem kellett ahhoz minden akciófilmet megnéznem (amúgy nem is szeretem az akciófilmek 99,9%-át), és mégsem lettem vérengzõ vadállat. Be kell ismerni, a világ agresszív, nem egy jó hely. Én nem azt mondom, hogy a gyereknek meg kell néznie minden csonkolós horrort, de minek áltatni azzal, hogy a világ szép és biztonságos, és apuci-anyuci megvédi, amikor ez hazugság. A gyerek nem hülye, zért, mert kicsi, attól még van, hogy sokkal normálisabban látja a dolgokat, mint a felnõttek: meg kell neki mondani a frankót, azt is, hogy nézd, kisfiam, már megint agyonlõttek valakit a maffiózók. Így talán megérti azt, hoy mit jobb elkerülni.
A másik: természetes, hogy vannak olyan emberek, akik alapjáraton agresszívak, hogy miért, abba most ne menjünk bele. Gondolok itt a sorozatgyilkosokra, meg az ámokfutó lövöldözõkre, lásd a múltkori finnországi esetet. Valóban, a médiában megfigyelt agresszív szekvenciák ezeket tényleg befolyásolhatják, olyannyira, hogy az esetlegesen éppen stabil személyiségük megborul és mennek gyilkolni.
Informatika és tudomány
