Davies hozzáteszi, hogy ez a fajta rendezettség nem származhat a természeti törvényekbõl. Lehet-e specifikus véletlenszerûség egy determinisztikus, mechanikus, törvényszerû folyamat szavtolt eredménye-például a fizika és a kémia törvényszerûségeinek irgalmára hagyott õslevesben? Szó sincs róla. Nincs a természetnek olyan ismert törvénye, ami képes lenne végre halytani ezt a mutatványt.
Arno Penzias Nobel díjas fizikus, a kozmikus háttérsugárzás felfedezõje: A csillagászat elvezet minket egy egyszeri eseményhez, egy univerzumhoz, amely a semmibõl lett teremtve, amely nagyon pontosan ki van egyensúlyozva, biztosítandó az élethez szükséges megfelelõ feltételeket, és amely mögött egy terv van. (cosmos, bios and theos 1992)
A modern fizika és kozmológia egy olyan univerzum képét tárja elénk, amelynek alaperõi bámulatosan bonyolultan és finoman ki vannak egyensúlyozva, hogy képesek legyenek az élet fenntartására. A legutóbbi kutatások megmutatták, hogy a természet alapállandói-a szénatom energiaszintjeitõl az univerzum tágulási sebességéig-éppen a megfelelõ értékkel rendelkeznek az élet létezéséhez. Az állandók tehát pontosan be vannak állítva, és ez az összehangoltság magyarázatra szorul.
pl: Erõs nukleáris kölcsönhatás szabályozza, hogy a protonok és neutronok mennyire ragadnak össze az atommagban. Ha 2 százalékkal gyengébb lenne, azok nem ragadnának össze, és az univerzum csupán hidrogénbõl állna, melynek magjában egy proton van és egyetlen neutron sincs. De ha erõsebb lenne 0,3 százalékkal akkor túl sok proton-neutron kötés lenne, és csak nehéz elemek jönnének létre, a hidrogén pedig ritka lenne vagy nem létezne. stb. stb.
Sir Fred Hoyle matematikus, csillagász úgy találta hogy a hélium, berilium, szén és oxigén nukleáris alapállapoti energiáját pontosan egymáshoz kellett hangolni.
Ha az eltérés 3-4 százaléknál nagyobb lenne az univerzum nem tudná fenntartani az életet. Mintha egy szuperintelligens lény benyúlt volna a fizikába, valamint a kémiába és a biológiába. A természetben nincsenek vak erõk. Csillagászati és asztrofizikai szemle 1982. 16.o.
Paul Davies elméleti fizikus azt mondja, hogy ha az erõs nukleáris kölcsönhatás és az elektromágneses kölcsönhatás aránya egy TÍZBILLIOMOD értékkel eltérne, nem jöhettek volna létre csillagok.
Egy olyan világhoz mint a miénk, a gravitáció és a gyenge nukleáris kölcsönhatás közötti egyensúlynak 1:10a 40-ediken pontosságon belül kell lenie.
Ez az a pontosság, amire egy céllövõnek lenne szüksége, ha el akarna találni egy pénzérmét a megfigyelhetõ univerzum távoli végén, HÚSZ MILLIÁRD fényév távolságban.