Fedje le oroszországot pénzérmékkel egy holdig érõ oszlopban (380 000km), majd tegye meg ugyan ezt további egymilliárd, oroszország méretû kontinenssel.Az egyik pénz érmét fesse be pirosra, és helyezze el valahol, az egymilliárd rakás valamelyikében. Kösse be egy barátja szemét, és kérje meg, hogy emelje ki a piros érmét: annak az esélye, hogy sikerül neki kb. 1:10a negyvenediken.
De még ezt is elhalványítja az összehangoltság egyik legészbontóbb példája. Olyan univerzumban élünk amiben az entrópia állandóan nõ., amit a termodinamika második fõtétele mond ki. Sir ROger Penrose oxfordi matematikus:
Próbáljuk elképzelni a teljes világegyetem fázisterét. Efázistér mindegyik pontja különbözõ lehetséges kiindulási pontot ábrázol. Egytûvel felfegyverkezett teremtõt képzelünk el, aki kiválasztja a fázistér valamelyik pontját. A tû mindegyik különbözõ elhelyezése különbözõ világegyetemet hoz létre. A teremtõ céljainak megfelelõ pontosság az így létrehozott világegyetem entrópiájától függ. Viszonylag könnyû volna nagy entrópiájú univerzumot teremteni, mert a tû ekkor a fázistér egy nagy térfogatába szúrhatna bele. (Emlékezzünk arra, hogy az entrópia a fázistérfogat logaritmusával arányos).Ám hogy a világot alacsony entrópiájú állapotból indítsa-hogy valóban legyen egy második fõtétel-a teremtõnek a fázistér egy sokkal kisebb térfogatába kell céloznia. Milyen kicsi legyen ez atartomány, hogy az így létrejövõ világegyetem közelrõl emlékeztessen arra, amelyben élünk? Hogy megválaszolja ezt a kérdést, Penrose a fekete lyukak entrópiájára vonatkozó Bekenstein-Hawking képletet használja.
Számításai szerint ahhoz, hogy olyan univerzumot kapjunk mely kompatibilis a termodinamika második törvényével és az általunk megfigyelt világgal 1:10a 10-diken a 123-dikon (10 a 10 a 123-ik hatványon) pontossággal kellett, célozni behangolni. Ez akkora szám, hogy a közönséges tízes jelölésben még leírni sem tudnánk: az 1-est 10 a 123-dikon nulla követné!!!
MÉG Ha A Világyegyetem MINDEN EGYES PROTONJÁRA ÉS NEUTRONJÁRA ÍRNÁNK EGY NULLÁT-MESSZE NEM TUDNÁNK MÉG AKKOR SEM LEÍRNI E SZÁMOT.
NEM MEGLEPÕ, hogy Paul Davies- az összehangoltság sok ilyen példájával találkozva-ezt mondja: Úgy tûnik mintha valaki pontosan beállította volna a természet állandóit, hogy megteremtse az univerzumot....az embernek az az érzése, hogy az egészet megtervezték.