Hát a platonizmus és a matematika modern felfogásának viszonya csak azon múlik, mit nevezünk létezésnek. A linkedben Dehaene (a könyvét egyébként ajánlom, nagyon jó) jól összefoglalja, mi szól a platonizmus ellen, de persze ettõl még a matematika univerzalitása elképzelhetõ (tehát hogy egy idegen lény szükségképpen ugyanezt a matekot "fedezi fel").
Én nem vagyok platonista, személy szerint nem gondolom, hogy egy konferencián izgatottan diskuráló matematikusok bármivel többet csinálnak, mint sajátos szabályok szerint beszélnek. Azt is tudjuk, hogy struktúrát végtelent sokfélét lehet kreálni, és a matematika erõsen használja a szépségfogalmunkat, ami pedig mindenképp speciális emberi képesség. Automata matekozó programokkal próbálkoztak, de az általuk felállított struktúrák érdektelenek, a tételeik pedig triviálisak voltak. A matematikusok el tudják magyarázni, hogy egy tétel miért igaz, hogy hogy miért érdekes épp az a tétel, csak nagyon nehezen és informális módon. A konvergens evolúción túl semmi sem szól amellett, hogy egy idegen intelligencia pont ugyanazzal a szépségfogalommal kellene rendelkezzen, mint mi. A jövõ intelligens számítógépeinek szépségfogalmáról (vagy nevezzük inkább inkább optimalitási kritériumnak), lévén aszexuális, nem biológiai ágensek, meg aztán végképp fogalmunk sincs.