tana: ez itt, kéznél
igna: az ott, valamivel messzebb, a beszélõvel szemben
syamna: az ott, a tengerhez közel, a déli oldalon
amna: az ott, a látóhatáron túl
agna: az, ami éppen elhalad itt melletünk
pikna: az ott a beszélõ fölött, emelkedõben
ukna: az a közeledõ dolog
kagna: az ott kinn
ajvük: rozmár
putukak (,,hurkolt''): lehajtott fejével a vízben lebegõ rozmár
ilgahtuk: vízben alvo rozmár, csak az orra látszik
akülugrak (,,csendes vendég''): céltalanul úszkáló rozmár
argugak (,,áramlat ellen úszó''): nyugat felé úszó rozmár
kavrük: észak fel úszó rozmár
manilguk (,,közeledõ''): a part felé úszó rozmárcsapat
uhszilgak: rozmárvacok
nunavak: jégtáblán lévõ rozmár (vagy más vad)
unkuvak: egyéves rozmár
unkuvagahpak: kis agyarú fiatal rozmár
mikszagak: fiatal rozmár
angüjügak (,,nagy''): falánk, felnõtt, egyedül élõ rozmár
Az eszkimók gyakorlati tudása különleges szókészletet is magába foglalt a vadászatra és más termelõ munkákra vonatkozóan. A tengeri nagyvadakra történõ vadászat során szükség van olyan jelzésekre, amelyek pontosak minden szempontból és észszerûen használhatóak gyors tájékozódásra és a lándzsával/szigonnyal való célzásra. Az eszkimók több mint tizenöt különbözõ kefejezést használtak a romzmárra, az állat vízben való elhelyezkedésétõl. korától és úszási irányától függõen. Ezek a kifejezések nemcsak megnevezték az állatot, hanem a megfelelõ irányba is fordították a vadász figyelmét.