"Maga Hoffenheim egy 3300 lakosú falu, templommal, kocsmával, focipályával. Gyakorlatilag a harmincötezres Sinsheim külsõ kerületeként van elkönyvelve Baden-Württemberg szövetségi tartományban. Az egyesület valójában az 1899-ben alapított Turnverein Hoffenheim és az 1921-ben létrejött Fußballverein Hoffenheim egyesülésével jött létre 1945-ben, hogy békésen focizgasson a német ötöd-, hatodosztályban. Volt nekik egy jelentéktelen centerük, valami Dietmar Hopp, aki évtizedekkel késõbb a világ 698. leggazdagabb emberévé vált, miután néhány kollégával kiugrott az IBM-tõl és megalapították az SAP AG-t – mára a világ negyedik legnagyobb szofterfejlesztõ cégét.
Az öreg Hopp tehát nem teljesen hülye, ámde javíthatatlan romantikus, így gyerekkori nosztalgiától hajtva a fejébe vette, hogy kicsit meglendíti az akkor nyolcadosztályú Hoffenheim (1989) szekerét cca. 120 millió euróval. Ez így elsõre brutálisnak hat, de ha azt is hozzávesszük, hogy mindezt húsz év alatt költötte el, az már nem valami eget rengetõ.
A pénz nagy része infrastrukturális beruházásokra ment el: elsõként utánpótlás bázisok létesültek a 12-19 éves korosztály számára, megépült a helyi Dietmar Hopp Stadion (5000 férõhely, 1999), elkészült a zuzenhauseni edzõközpont és jelen pillanatban is zajlanak a Rhein-Neckar-Arena munkálatai, ami 30.000 ülõhellyel szolgál €60 millióért. A stadion az eredeti tervek szerint Heidelbergben épült volna, de a végsõ választás Sinsheimre esett.
Az új stadion megépüléséig (ami várhatóan 2009 januárjában lesz kész) a Bundesliga-mérkõzéseiket a Carl-Benz-Stadionban játsszák Mannheimben, tehát még hazai pályája sincs igazából a csapatnak. Ezen beruházások összessége nagyjából 85-90 milliót emésztett fel, erre jön még a játékosokra költött 35 millió (2005-08). Ez szintén soknak tûnhet, de csak ha megfelejtkezünk róla, hogy ennyit egy átlagos klub is elkölt, csak a játékos eladásokból származó bevétel nagyban korrigálja a mérleget. A Hoffenheim viszont kit adott volna el eddig? Senkit. Most meg van egy 31,5M értékû keretük, amivel tizenhatodikok a vonatkozó rangsorban, de már a középcsapatok kerete is ennek a duplája, a felsõház minimum a triplája.
A csapatot kezdetben az akadémiáról kikerülõ fiatalok alkották, velük jutottak fel egészen a harmadosztályig, ahol négy-öt éven keresztül mindig a táblázat elsõ harmadában végeztek. Az elsõ komolyabb siker a 2003/04-es szezonban jött, mikor a német kupában kiverték az Eintracht Triert és a KSC-t (Bundesliga 2), valamint a Leverkusent is, végül a negyeddöntõben estek ki a Lübeck ellen.
2006-ban Hopp elérkezettnek látta az idõt a továbblépéshez, hiszen ekkor már több mint egy évtizede egyengette a klub útját, megvolt az infrastruktúra, a stabil háttér, a kellõ tapasztalat. A klub történetében elõször belekapaszkodott a csekkfüzetébe és hozott néhány rutinos (értsd: olcsó és kivénhedt) Bundesliga tapasztalattal rendelkezõ játékost, mint például Jochen Seitz, Tomislav Mariæ (mára segédedzõ a klubnál), Löw Zsolt vagy a fiatal Sejad Salihovic (€250.000), aki iszonyatos lövõereje mellett egyedül arról volt híres, hogy igazi party-animal, vedel, éjszakázik, mellesleg a Hertha II (nyihaha) játékosa. Õt aztán tavaly a Bundesliga2 legjobb középpályásának is megválasztották, most is a meghatározó a játéka. Leigazolásáról mindenki eldöntheti: tudás, vagy szerencse.
Mivel Hopp a futballhoz nem ért, és nem is akart úgy tenni, mintha, leültette a padra a progresszív nézeteirõl ismert Ralf Rangnickot, érkezett Bernhard Peters sportigazgató, Hans-Dieter Hermann pszichológus, aki a német válogatottnál is dolgozik és a korábbi válogatott játékos, Karlheinz Förster, aki szaktanácsadóként vállalt szerepet.
A megerõsített kerettel nem volt kaland behúzni a harmadosztályt, és azzal a tervvel vágtak neki a Bundesliga kettõnek, hogy 2010-ig szeretnének feljutni a legjobbak közé. Itt már akadt egy-két húzás, ami kiverte a biztosítékot, elsõsorban Carlos Eduardo (Gremio - €8 M), Chinedu ’Edu’ Obasi (FC Lyn Oslo - €6) és Demba Ba leigazolása (Mouscron - €3), akiknek döntõ szerepe volt abban, hogy a Hoff mindössze egy szezont töltött a másodosztályban és a Gladbach mögött felkerültek a Bundesliga1-be. Ekkor érkezett az azóta közismerté vált Ibisevic is, aki elõtte jó részt az Aachen padján dekkolt - vaskos 1M euróba került. Most tizenegy találattal vezeti a góllövõlistát. Hallott valaki róluk korábban? Felmerült a nevük, mint robbantani készülõ tehetségek? Egyedül Rangnick fejében léteztek, sehol máshol. Mákos egy forma, tízbõl nyolc igazolása ül.
A feljutással tovább erõsödött a keret, Wellington (SC Internacional), Andreas Beck (Stuttgart), Luiz Gustavo (Corinthians) és Özcan kapus (Salzburg) érkezett summa 9millióért. Így a komplett keret értéke 31M euró, ennél lejjebb már csak a Bielefeld és a Cottbus van, ami a játékosok összértékét illeti. Ez lenne akkor az összevásárolt sztárcsapat?
A Hoffenheim nem akarta megváltani a világot, választottak maguknak egy már kipróbált klubmodellt, számtalan tanulmányúton voltak az Arsenalnál mielõtt együttmûködési megállapodást kötöttek, az igazolások terén pedig Rangnick sasszemére bízták magukat. A fent említett labdarúgók életkora 22 év, vagy az alatt van, és a komplett keret sem éri el a 24 éves átlagot. És most ez, az összességében bagóért vásárolt csapat rugdos 3-4 gólokat, otthon-idegenben három csatárral (Ibisevic, Ba, Edu) és két támadó középpályással (Salihovic, Eduardo) – már csak ezért sem hasonlítanám a rendszerint sündisznóállásból rohamozó, egy gólos sikerekre törõ KSC-hez, a bemutatott foci minõségérõl nem is szólva.
Rangnicknak a mágnestologatáson kívül egyéb furcsaságai is vannak, mint például az alternatív edzésmódszerek. Neki az ütemérzék és a megfelelõ egyensúly a mániája, ezért a játékosok vívó és boxedzéseken is részt vesznek olykor, de küldte már õket kötélpályára is. Nem mondom, hogy ennek az eredménye, de érdemes megnézni, hány labdát szereznek szabályosan a pálya minden pontján. Nem brusztolva, becsúszással, ökleléssel, hanem a megfelelõ ütemben a labdás játékos elé belépve, a passzba beleszúrva, okos helyezkedéssel.
Jelen pillanatban a Hoffenheim vezeti a Bundesligát, ami elsõsorban az ország keleti részén okoz heveny hányingert, ahol a klubok jóval nagyobb történelemmel, de sokkal kevesebb pénzzel rendelkeznek, a Hoff példáját pedig elsõsorban a kapitalizmus sportszerûtlen természetének könyvelik el, hogy dögölnének meg, ahol vannak.
Életvédelmi megfontolások mellett ez abból a szempontból is aggályos, hogy Hopp nem is tagja az igazgatói tanácsnak, nem díszeleg TSZ klubelnökként, de még csak nem is tulajdonos. Alakilag mezei pártoló tag. Sponsor, még helyesebben mecánás. Anyagi szempontból neki mindegy, hogy kiesnek, vagy behúzzák a BL-t, már csak ezért sem értem azokat, akik szerint Hopp ténykedése veszélyes precedenst teremthet. Tényleg, micsoda szemétláda, ahelyett, hogy kilóra vett volna egy dortmundot, vagy egy frankfurtot, inkább húsz évet építkezett, hogy valami valós értéket hozzon létre a végén, pfejj.
Az eset még Németországon belül sem egyedi. Az SV Wehen mögött hasonló pénzember áll (bár elnöki szerepkörben), Heinz Hankammer, a Brita tulajdonosa 1979-óta támogatja a klubot, vele kerültek fel a területi bajnokságból a Bundesliga 2-be, de Hans Löring is 15 milliót költött saját zsebbõl a Fortuna Köln megmentésére, és Klaus Steilmann sem sajnált ennyit a Wattenscheid 09-tõl.
A történet teljes körû, minden részletre kiterjedõ megítélése azért a jövõ függvénye is. Elkerülhetetlen, hogy legkésõbb tavaszra a hullámvasút lelassuljon, sõt a holtponton átfordulva akár zuhanásba csapjon át. Eltiltások, sérülések, rövid pad, fokozódó nyomás, a nemzetközi poron közelsége, kiismert játékstílus, bírói nyomás, az újdonság varázsának elvesztése, klikkesedés – ha csak a lehetõségek fele beüt, már gondban lesznek.
Ha a válságkezelésnek az lesz a módja, hogy vaskos pénzkötegeket nyomnak a keletkezett lékekbe, immár klasszisigazolásokkal állnak elõ Bajnokok Ligáját emlegetve, akkor…, igazából akkor sem lesz semmi különös, másképp fogalmazva pont ez lenne a racionális (értsd: üzleti alapú) döntés, bár a történet nyilván sokat veszít majd meseszerûségébõl újabb szöget verve az idealizmus koporsójába, de milyen alapon lehetne ezt számon kérni. Mégsem valószínû, hogy így lesz, hiszen ezzel felesleges volt évtizedeket várni, huszonéves csapatot összerakni, egy utánpótlásképzésre alapuló klubmodellt felépíteni, egyáltalán, elpöcsölni hosszú éveket.
Vitathatatlan, a megfelelõ anyagi háttérnek nagy szerepe van a történetben. De nem döntõ. Ennél nagyságrendekkel több pénzbõl fele ilyen csapatot szokás összerakni, ezért mindenképp a szellemi tõkének, a tudatosságnak, a formabontó játékrendszernek és a tökéletes kondíciónak emelnék itt oltárt, aki meg akar, savanyogjon tovább a szõlõn skoda-kalapban, szemellenzõvel, nagyokat sercintve."