É-héjj, Csoszi Kapitány! Látom, korrodálja már az agyadat a sós tengeri levegõ és kezdesz gutát kapni a karibi napsütéstõl.
Egyet se bánd, gyere a mindig sötét levegõjû kocsmába, gurítsunk le valami jóféle portorikói rumot, amolyan torokmarósat és közben elbeszélgetünk.
A napsütésbõl ajtócsikorgás mellett jutott be a két tekintélyt parancsoló kapitány. A sok részeg mogorva hangon, italosköcsögét féltve villogtatták szemüket, a felszolgáló lány kacér mosolygós szemekkel pillantott a deli legényekre, akik a mellett, hogy kisebbfajta hajóflottát is képesek irányítani, saját kezüleg küzdenek meg a sûrû dzsungel mélyénben rejlõ veszedelmekkel és kalandjaiktól, lányok megmentésérõl beszélnek a környékbeliek. A kocsmáros kiadja a rumokat, majd a két kapitány beszélgetésbe kezd:
- Az az igazság, Drága Cimborám, hogy a duplacsöves puska és az elvarázsolt falu történetét még nem hallottam, de majd utánajárok, ha odaérek. A Tenochtitlani küldetést valóban a moszkító öbölben lehet fellelni, de nem mindegy, hogy melyikben. Van valami angol megnevezésbeli különbség két moszkító öbölnek, talán Bay és Shore, nem tudom pontosan. Neked a Pearl Driver térkép kellene, ami a nyugati szárazföld egy szeletét mutatja, Belíz és Santa Catalina között van. A másik Valahol a Déli szárazföldön. A Ricci fiú olyan kétségbe esve rohant hozzám, amikor kiléptünk a homokos partra, hogy csak tátogni tudott. Eddig nem sikerült magához térítenem, még mindig hápog és riadtan pislog. Izabellát hagyd, az egy nagy szajha, több kormányzóval a kapcsolatuk nem csak diplomáciai volt, nagyban utazott a kicsike - mondta, és félig elvigyorodva Bohusek Kapitány az szúette asztalon lévõ poharára bézett, érte nyúlva felemelte, Csoszi Kapitány felé emelte: Cheers! Mindketten nagy elégedett köhintéssel az ital erejétõl feltöltõdve csapták le az asztalra a fakupájukat. - Én mondom neked, nem tiszta ügy ez a Bolygó Hollandi - folytatta Bohusek Kkapitány. Vigyázz, ezekhez már misztikus dolgok kellenek. Fekete gyöngyök, ha jól tudom, de a múltkor összefutottam Erebosz, vagy Kerberosz kapitánnyal, a sok kalandozás közben már nem emlékszem, elnézést, de hallottam valamelyiküktõl, hogy el kell menned egy faluba, ahol a emberek kerülik az idegeneket, inkább elbújnak a dzsungelbe, semmint, hogy találkozzanak veled. El kell kapnod az õrszemüket, akkor besétálhatsz közéjük. Ott szerzel gyöngyöket... de nem mondom el, nézd vissza az írnokfiúknál. * fórumbejegyzések korábban - a szerk. * No, remélem lehûtött a kocsma levegõje és a fejedet is kitisztította rum! Akárhogy is, én megyek. Örültem a szerencsémnek, viszlát! Majd összefutunk valamikor egy másik sziget kocsmájában, vagy esetleg a tengeren. Jó szelet! - mondta Bohusek kapitány, miközben felállt az asztaltól, szívélyesen kezet rázott ivócimborájával, és a kocsmároslány felé kacsintva kidobott az asztalra egy öt piaszteres érmét, majd az erõs déli napfény vakítása után már csak a csukódó ajtót nyikorgását lehetett hallani...