Igazán lelket melengetõek szavaid, de hadjuk meg a dalnokoknak Jack Sparrow kalandjainak elregélését, én nem szeretném, ha tetteimet az anyaországban is megemlítenék, mert akkor érdemeim elismeréseként még betennének valmai fontos állásba, hol íróasztalhoz kötnének - vagy az udvarban vagy valamelyik sziget helytartójaként. Brrr! Tengeri sós levegõzöz és forró napsütéshez szokott szabad, kalandra éhes lelkem örökre béklyók lenne kénytelen viselni. Akkor pedig hogyan beszélgethetnénk itt, a kocsma hûvös és dohos, pipafüsttõl terhes, tüzes fehérnépektõl hemzsegõ helyiségében kalandjainkat megosztva. Neeeem, Komám. Nincs az az isten.
Fontos, hogy a társaság hangulata és víg kedélye megmaradjon és és is jól érezzem magam benne! Prosit!