Áhh, a kubai és az itteni "éhhalál" között minõségbeli különbségek vannak, ráadásul olyan hatalmasak ezek a különbségek, hogy amikor párhuzamba állitom a két országot, mindig az jut eszembe, hogy tulajdonképpen nekünk az ég világon semmi problémánk nincsen, vagy legalábbis semmi olyasmi, amit összefogással és kitartással ne lehetne viszonylag rövid idõ alatt megoldani. A lehetõség adott, itt egyszerûen arról van szó, hogy az embereket itthon olyan szinten átitatja az önsajnálat, a kurvasok évvel ezelõtti történelmi igazságtalanságok miatti sirámkodás és az ezekbõl fakadó frusztrált keserûség (melyet a csóróság csak megkoronáz), hogy ez meggátol minket az összefogásban. Itthon leginkább azok sirámkodnak a megélhetés miatt, akik nincsenek vele tisztában, hogy a kapitalizmus a versenyrõl szól.