Szerintem kicsit olyan a szitu, mint amikor valakinek van valami egzisztenciális problémája és attól kezdve mindenben azt látja, a világpolitikától kezdve a katicabogarak szexuális életéig bezárólag. Amit persze írni akarok ez arra is pont érvényes lesz:)
Ha valami ellentmondásra bukkanunk az persze lehet szélesebb hatású, mint ahogy a jelenségbõl tükrözõdik. De szerintem az univerzum azért stabil, mert a speciális dolgok lokálisa hatásúak. Ez persze változatossá is teszi, miközben megakadályozza, hogy teljesen átfogó elméleteket alkossunk róla.
Az hogy mindig nagyban gondolkodunk, szerintem arra vezethetõ vissza, hogy társadalom amiben élünk, annak értékrendszere történelmi hagyományokból fakadóan, és jelenleg is még monolitikusságra törekszik és jellemzõen megpróbálja figyelmen kívül hagyni az államnál kisebb rendszerek létét. Bizonyos ilyen rendszerek ezért aztán ki is kerülnek az ellenõrzés alól, pl a multik, miközben mások meg áldozatává válnak, pl családok, kisvállalatok, kis közösségek.
Fizikai szinten sem feltétlenül azokat a végsõ szabályokat kell megkeresnünk, amelyekbõl minden levezethetõ, sokkal inkább olyan lényegesen egyszerûbb szabályokat, amelyek mentén a kis lokális univerzumok felfûzhetõk, de amiktól kisebb nagyobb mértékben eltérés lehetséges.
Az adott rendszer létezését és a dolgok identitását kell talán máshogy felfognunk, nem valami hatalmas univerzális erõ, Isten adományaként, sokkal inkább a dolgok környezetének egyfajta eredõjeként. Talán csak lokális hatású szabályok vannak és talán az egyetlen univerzális törvény az a logika, ahogy ezek összefûzõdnek.
Az elsõ (és talán egyetlen) ilyen univerzális szabály talán az, hogy az adott szabály/törvény megengedett ha nincs a környezetében semmi ami kizárja.
(Ezzel az destruktív6autodestruktív rendszerek gyak saját magukat számolják fel és soha ne lehet egyetemes hatásuk).