A tudományos tartalomhoz nem tudok érdemben hozzászólni, csak a társadalmi beágyazottságoz. Arról, hogy a társadalmi beágyazottság hogyan hat a tudományra, olyan sok ellentétest hallottam, hogy nincs kialakult véleményem.
Amit leírtál, szóval talán (többek között) éppen ez az, ami miatt a vadász-gyûjtögetõ társadalmak mindig is tetszettek (eszkimók, ausztrál bennszülöttek). Pár példa az Általad említett monolisztikus szemlélet kontrasztjára:
Törzsfõnök nincs, az egyes családok meglehetõsen individuálisak, a szomszéd hordának már kissé más a dialektusa is, és több horda területén áthaladva a dialektusok láncolata végül már érthetetlenül új nyelvbe megy át (kissé a "gyûrûfaj" fogalmához hasonlóan, dialektuskontinuumok vannak). Sõt, sokszor egy közösségen belül is több nyelv van: ausztráloknál anyósnyelv, elkerülési szabályok, eszkimóknál a sámánnak külön nyelve a szellemekkel való kommunikációra, tukanóknál az exogám házasodási szabályok miatt a más közösségbõl feleségül vett nõk beszélnek más nyelvet a közösségen belül (így a kisgyerek is kezdetben az ,,anyanyelvét'' tanulja, aztán késõbb az ,,apanyelvét'').
Ausztrál bennszülötteknél a ,,naptár'' is más-más az egyes közösségekben, sõt évrõl évre is változik (egy közösségen belül is), mivel a helyi fauna, flóra életéhez igazodik (a vadászat-gyûjtögetés pragmatikus szemüvegén át nézve).
A mesék, mítoszok valamiféle standard katekizus vagy skolasztikus rögzítettság helyett szinte pragmatikus türelemrõl tesznek tanúbizonyságot, sõt, egy eszkimó mesében a mesemondó nyíltan elismeri tudatlanságát, egy másikban pedig alternatív megközelítéseket sorol fel.
A kozmológia, világteremtés leírása szorosan kötõdik a közvetlen környékhez, valmikor alapos helyrajzi ismeretek nélkül a mítoszok nem is érthetõk teljesen. A külsõ világ viszont sokszor meg sem jelenik a folklórban. Számnevek (egyes hordáknál) ötig-hatig vannak, viszont annál kifinomultabbak a helyrajzi nevek, helyi természetrajzi nevek, sõt a vadászat során jól alkalmazható mutató névmások száma is lehet akár tucatnyi is. A számlálás szükségtelenségével szemben különös kontrasztot ad az, hogy rokonság nyilvántartására valóságos praktikus ,,algebrát'' fejlesztenek ki, ez persze különbözõ lehet az egyes közösségekbn, és ilyenkor komoly szellemi mûvelet lehet ezeket összeegyeztetni.
A szellemek, lelkek, amulettek és egyéb képzeletbeli lények sokszor szinte mechanisztikusan saját szerepük ellátásával törõdnek, erkölcsi vagy emberi dolgok nemigen érintik vagy érdeklik õket, hatáskörük valami mechanisztikus tabu vagy szabály betartásához kötõdik. A ráolvasásokat és amuletteket, segítõ szellemeket sokszor úgy adják-veszik az emberek, mint valami mûszaki cikket, sõt elõfordul, hogy a sámán megrendelésre gyártja az amuletteket, fizetségért. A ráolvasások szigorúan privát tulajdonban forognak kézen-közön, és ha valaki nyilvánosságrra hozza õket, automatikusan erejüket vesztik. A rontást úgy küldik az áldozatul kiszemelt ellenségre, mintha valami primitív robotot küldenének, viszont az ,,áldozat'' megfelelõ módszerekkel visszafordíthatja a rontást saját gazdájára, vagyis az eredeti rosszakarónak.
A világot több lény teremtette, akik néha valami homályosan leírt (behúzási?) folyamat révén önmagukat (vagy egymást) is megteremtették. Ezek a lények együttmûködhetnek ugyan egymással a világ teremtésében, de elõfordul, hogy vetélkednek vagy harcolnak egymással, és éppen ezáltal teremtenek meg dolgokat. Bár néhol van valami nagyobb világteremtõ istenalak is, de az sokszor csak dolgát végezten, immár tétlenül rejtõzködik valahol, és minden aktuálisan fontos dolog inkább a szellemek seregén múlik.
Persze leegyszerûsítettem mindent, hiszen még az egyes eszkimó közösségek sem egyformák, nemhogy az összes vadász-gyûjtögetõk, ráadásul a fent felsorolt hagyományok nagy része már nem élõ.
Egészében véve, egyáltalán nem tudom, hogy lehetséges lett-e volna lényegesen különbözõ tudománytörténet.