A fantasy mese. Mese, általában felnõtteknek. De egy mesébe rengeteg elgondolkodtató elemet lehet sûríteni. Így ezt nem egy nyers formában tárják elénk, hanem szimbólumokban, rejtett képekben, vagy legalábbis szórakoztatóbb, könnyedebb stílusban. De ahhoz, hogy meglássuk, valószínûleg kell az bizonyos érzelmi intelligencia. Mert egy fantasy fõleg az érzelmekre apellál.
Ettõl még nem azt mondom, hogy a hagyományos fantasy a legértékesebb mûfaj. Mert gyakran az egyediség hiányzik belõle. Túl sok esetben ugyanaz a tanulság és a mondanivaló, vagy például a bestiák és fajok ugyanazok... Persze sok fantasy mû tényleg a kelta, viking és germán mondavilágból építkezik, ezért nem egymástól lopkodnak. De néha sokkal frissítõbb ha valami teljesen egyedit mutatnak nekünk. Valami egészen mást, amely teljesen elüt a megszokottól. Na, az a legjobb fantasy! Ahhoz kell az író minden képzelete, abban CSAK az õ világa van.
Az irodalomnak igenis fontos része a fantasy. De sajnos gyakran a legsablonosabb is... Változatosság kell, ennyi. Olyan fantasyt kell keresni, amelyik tényleg valami nagyot mutat. Nagyot üt! :)
Én magam író szeretnék lenni, és rendesen meg is dolgozom érte... De a tipikus fantasyt csak a saját szórakoztatásomra használom. Inkább valami teljesen mást írok. Szürreális, misztikus, bizarr fantasyt, mindazzal a mondanivalóval, amely a való életben tapasztalható. Úgyhogy csak ezért EZ a véleményem errõl a témáról. :P