Csak úgy kiváncsiságból: az, hogy neked milyen írói véna jön be, miért is kezdene egybõl kultúrális értéket takarni? Nekem az egyik kedvenc Sci-fi íróm Ian Watson (és nem csak a Warhammer 40k novellái miatt), pedig õ aztán pont arról híres, hogy nagyszerûen "festi le" az eltorzult, beteges dolgokat, amik pedig ha jól körül nézünk, itt vannak valójában a hétköznapi életben.
Ha nem írod le a kegyetlenséget, akkor nem tudod átéreztetni az olvasóval azt, hogy mennyire fontos ez az egész. A megoldás? Nos ez pedig már írói eszköztár és elgondolkodtatási kérdés. Van-e ütõsebb befejezése egy könyvnek, ha kiderül, hogy nincs megoldás?