Vajon létezik-e olyan, hogy egy férfi és egy nõ között igazi (örök)barátság szövõdik?
Hosszú ideje próbálok választ találni arra, hogy létezik-e igazából fiú-lány barátság. Sokat olvastam már errõl, és számtalan személyes véleményt is meghallgattam. A válasz senki számára nem egyértelmû, eléggé megoszlanak a vélemények. A legtöbben azt vallják, hogy ez teljesen lehetetlen, de akadnak olyanok is, akik ennek az ellenkezõjét állítják. Saját tapasztalatom szerint igenis van ilyen. Van egy kedves ismerõsöm, akivel minden nyûgömet meg lehet osztani, legyen szó a páromról, a munkáról, a háztartásról vagy akár olyan dolgokról, amit nem minden ellenkezõ nemûvel beszélnénk meg. Szinte olyan, mintha a bátyám lenne, nem pedig egy ismerõs. Sokan mondják, hogy itt arról van szó, hogy az egyik fél nem csak baráti érzelmeket táplál a másik iránt. 2 éve ismerem Patrikot, de eddig még csak jelét sem adta, hogy többet szeretne, nekem pedig nagyon boldog a kapcsolatom võlegényemmel. Szóval akkor mirõl is van szó? Igazi barátság ez, vagy csak egy felületes dolog? A választ szerintem mindenki saját bõrén tapasztalja meg.
Lerágott csont, avagy a fiú-lány barátság
Lerágott csont, avagy a fiú-lány barátság Mert ugye mióta világ a világ izgatja az ember fantáziáját a két nem közötti különbség. Persze nem csak testi értelemben.Vajon lehet-e egyértelmûen állást foglalni? vajon a természet annak idején milyen állást foglalt?
Nem vagyok szakértõ. Azért érzem szükségét ezt leszögezni, mert szeretem megelõzni a konfliktust. :)
Sokáig abban a hitben voltam, hogy igen, létezik fiú és lány között barátság.Még most sem állítom határozottan, hogy nem, de saját példán okulva úgy gondolom kicsit necces a dolog.
Talán ha mindkettõnek van állandó, stabil kapcsolata, és a másik párjával is jóban van...Talán van esély rá.
Lehetne példát és ellenpéldát is felsorolni rengeteget, de a tapasztalatok alapján nekem az a benyomásom, hogy sokkal több barátság torkollik szexbe, mint ami nem. Legalább egyszer.
Mert ugye ki az, aki mellettünk áll jóban és rosszban? Ki az, aki pasimentes idõkben is kihozza belõlünk a nõt? Aki segít eldönteni, az új hódoló megérdemli-e a figyemet? Bizony, a Barát. Kisírhatjuk magunkat a vállukon, megmondja, híztunk-e...stb. Persze nem összekeverendõ a haverokkal, akikkel jókat bulizunk.
Csendben meghúzódik a háttérben, mindig számíthatunk rá, amíg egyszer rá nem jövünk, Õ az, akivel minden jó. Nem lepõdik meg, ha mensi elõtt "nyüzügék" vagyunk, ha reggel nem vagyunk kifestve. Egyszerûen olyannak fogad el, amilyenek valóban vagyunk. Hiszen legjobb barátként ismer minket.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem létezik õszinte barátság minden mellékzönge nélkül, de szerintem a természet nem véletlenül teremtette a nõt és a férfit egy párnak.
A fiú-lány barátságról
Sokféle véleménnyel találkoztam már mind a két oldalról, úgy gondoltam, nekivágok a nagy témának, abban a reményben, hátha segítetek.
A magam példáját megnézve lányokkal nem igazán tudtam, tudok mély barátságokat kialakítani, fõleg az olyanokkal, akiknek a témája az öltözködés, a tévészereplõk, a pasik, néha az egyetem; akikkel nem lehet komoly dolgokról beszélgetni, legalábbis olyanokról nem, amelyek igazán érdekelnek. Meghallgatom, és beleszólok a ruhákat érintõ kérdésekbe (melyik nõ ne szeretne jól kinézni?) minimálisan, a médiasztárok esetében csak sóhajtozom ("Ne haragudj, de nem nézek tévét, gõzöm sincs, kirõl beszélsz"), a másik nemet érintõ beszédtémákat pedig - egy bizonyos fokig! - élvezem. Ám azt hiszem, ez az igazi barátsághoz kevés.
A gondolkodásomat tekintve inkább fiús vagyok, voltam is; nem a kiskori matchboxozásra gondolok, de a fiús gondolatokat, reakcókat könnyebben átlátom, míg a nõket (néha magamat is beleértve) sok esetben az ármány és az irigység fõ forrásának tekintem, a felszínességtõl pedig a hátam borsózik. Szerencsére azért akadnak kivételek, inkább a nálam idõsebb lányokkal értetem meg magam jól.
Szó ami szó, a mai napig, akármekkora szívfájdalmat tudnak okozni, a férfiakat õszintébbnek, egyenesebbnek, bajtársiasabbnak vélem, nem is beszélve arról, hogy a számomra olyan fontos hazaszeretet is inkább bennük találtam meg.
Létezhet-e azonban olyan, hogy fiú-lány barátság?
Mondani szokás, hogy "hát igen, és a másik fél mindig többet akar". Lehetséges, de akkor azt már nem is szabad a barátság-kategóriába sorolni? Teljesen természetes, hogy ha egy fiút és egy lányt összezárnak, vagy csak hosszabb idõt töltenek együtt hasonló érdeklõdési körrel, tehát hasonlóak, egyikük, másikuk részérõl vonzódás alakulhat ki, még akkor is, ha elõtte nem volt az ún. esete barátja, barátnõje.
Én azon a véleményen vagyok, hogy ez is barátság, mégha más fajta is, mint azonos nemûek között, és nem mellékesen a tartós kapcsolat alapja nem is lehet más, mint törõdés, hasonló érdeklõdés, szeretet, amit egy szóval valahogy úgy hívnak, hogy barátság?
Lehet vitakozni.
És a végére egy idézet:
"Létezhet-e férfi és nõ között barátság, és ha igen, miért nem?" /Karinthy Frigyes/