Kerülöm ezt a szitut. Nagyon nehéz szitu teremtõdik, ha valamelyik beleszeret a másikba és az nem viszonozza. Aki azt mondja, hogy az lehetetlen az felszínes, és csak a külsõségekre alapoz, de az emberek változnak. Másrészt az is elõ szokott fordulni kifogásként, hogy az egyiknek, vagy esetleg mindkettejüknek van partnere. Namost ez is változhat. A barátság általában tartósabb, mint a párkapcsolat, fõleg manapság...
Szóval igen nagy az esélye, hogy egyszer belefuss abba a szituba amikor választanod kell, hogy a barátod akarod megkímélni, vagy a barátságod akarod megmenteni (a látszatát legalábbis) Ezutóbbi elég önzõ dolog, mert a másik szenvedni fog, és lehet, hogy azt mutatja, hogy ez neki elég, de valójában iszonyú kínokat áll ki. Ha meg az elõbbit választod, akkoris megbántod, mert az egyetlen kiút a szituból az, az, ha összeveszel az illetõvel. Mivel a barátod mindkettõtöknek rossz egy darabig, de az idõ begyógyítja a sebeket. Te viszont elvesztettél egy barátot. Legalább valóban igazi barátként viselkedtél, mert megkímélted a további szenvedéstõl. Az meg, aki azt mondja, hogy ezt egy hosszú beszélgetéssel megoldja, az téved, mert valószínûleg sosem hallotta a szerelme szájáól azt a mondatot, hogy "legyünk inkább csak barátok" vagy "maradjunk barátok". A szívnek nem lehet parancsolni, itt a racionalitás nem játszik.
Aki képes ezt a barátja szemébe mondani az nem igazi barát, az egy önzõ dög. Csak ezt szerelmesen nem lehet belátni.
Nem becsülöd magad eléggé, ha egy olyan barátságban szenvedsz ahol a barátod úgy tesz, mintha nem látná ezt, és te csak azért, hogy a közelében lehess megalázod magad.
Õszintén szólva, ha látom egy nõn, hogy nem jövök be neki, de nagyon jófejnek tart, és egy hullámhosszon vagyunk, rövid úton tudatom vele, hogy bár én is nagyon rendes lánynak tartom, de barátként ne számítson rám, mert megalázó szitunak tartom, megérdemlem én is, hogy valódi érzelmekkel teli viseltessenek irántam, és, ha majd lesz egy állandó partnerem, akkor visszatérhetünk a témára, de ahhoz se fûzzön sok reményt, mert az a típus vagyok aki nem szívesen ad okot féltékenységre. Az a párkapcsolat ahol benyögöd a párodnak, hogy na megyek a "barát"-omhoz, és a féltékenység nem ugrik elõ, az nem is igazi párkapcsolat. Miért nem a pároddal barátkozol? Miért nem vele osztod meg a titkaid? Miért nem vele töltöd a szabadidõd?
Valami miatt kell neked az a másik. Valmai miatt ami hiányzik a párkapcsolatodból. ebebn az esetben rosszul választottál párt, vagy tudatosan választottad, mondván, hogy a barátodban majd megtalálod azt ami a párodból hiányzik. Ez viszont önzõ dolog. Így a barátod kihasználod, a párod pedig becsapod.