lol, az utolsó 2 mondat nagyon tetszik és igaz is.
1. Mert 1 millió év az rohadt sok és csak egy feltételezésrõl van szó, valamint a túlélés iránti ösztönbõl.
2. Az viszont, hogy a populáció kiterjed az egész bolygóra, még nem jelenti azt, hogy bármilyen körülmények között fent tudná ott magát tartani. Ha olyan helyzet alakulna ki, ami mondjuk a veszélyes állatfajokat is arra kényszerítené, hogy egységben éljenek és ne féljenek az ismeretlentõl (embertõl), akkor pl. azonos létszámú tigris- és ember-populáció esetén nem mernék végkimenetelt jósolni.
Mellesleg nem is teljesen igaz az állítás, mivel, ha még jól tudom, akkor a Föld 71%-át még mindig víz borítja és az nem az ember közege. Az, hogy hajóforgalom, turisták, búvárok stb. vannak jelen az adott közegben ideiglenesen, nem jelenti azt közel sem, hogy hosszútávon képesek lennénk ott életben maradni. Ajánlom mindenkinek a "Nyílt tengeren" c. filmet, aki még nem látta.
3. Ha mégis belegondolunk az általad említett helyzetbe, mint kísérletbe, akkor elég sokat lendíthet a dolgon az emberek lélekszáma ezen a bolygón. Tehát, ha mondjuk nem egy embert dobunk ki egy szál p-ben az Antarktiszra, hanem 10-et, 100-at, 1000-et, akkor más-más eredményt kaphatunk a végén. Lényegében az ember egyik legnagyobb fegyvere a szükség esetén való összetartásban rejlik... erre akarok kilyukadni. Sajnos ez általában tényleg szükséghez kötött dolog és hosszútávon kevésbé jellemzõ, azonban még a legcsekélyebb formájában is hatalmas eredmények születhetnek belõle.