Maradt a 2.: Ami a körülményeket illeti, nekem kicsit elkalandozott a fantáziám, tehát nem feltétlen a mostani körülményekre gondoltam. De igaz, maradjunk a jelen helyzetnél. Perpillanat valóban eltartjuk magunkat, de milyen áron? Manapság annyira hangoztatják a környezetvédelmet és olyanok, akiktõl nem vártuk volna ezt pár éve még. A mûszaki cikkek gyártói is hatalmas pénzeket ölnek, hogy környezetvédõ technológiával gyártsák a termékeiket. Vajon miért van ez? Mert olyan jól tartjuk fent magunkat a jelen körülmények között? Az elmúlt 1 hónapot tekintve (hogy gyakorlatiasabbak legyünk kicsit) itthon hideg-, meleg-rekord. Heti szinten rendkívül szélsõséges idõjárás jellemzõ. Abszolút nem nevezném sikeresnek a fajunkat, mert csak úgy tudtuk/tudjuk fenntartani magunkat, hogy pusztítjuk a környezetünket, mely hosszútávon a mi pusztulásunkhoz is vezet... igaz, felcsillant valami remény a környezetvédõ lépésekkel, de ennek még ki kell várni a végét.
Az biztos, hogy Ausztrália elpusztulása érzékenyebben érintené az erszényes fajokat, mint az embert, persze, ki tudja, hogy ez milyen változást vonna még magával, azért egy kontinens eltûnésének számos következménye lehet, de én sem értek ehhez annyira, hogy belemenjek. Viszont vegyünk mondjuk egy olyan helyi katasztrófát, ami nem elszigetelt helyen történik. Mondjuk süllyesszük el Kínát, itt már biztos, hogy megéreznénk a hiányt. Az ottani állatfajok, erdõk stb. pusztulása egészen biztos, hogy nagy láncreakciót indítana el. Mint tudjuk, bizonyos állatfajok kapcsolatban vannak egymással, ahogyan pl. az amazon õserdõk tisztítják Földünk jelentõs levegõmennyiségét, tehát ezek a kölcsönhatások nem elhanyagolhatóak, ahogy a kínai állat- és növény-világ is fontos része a környezetnek. Ok, valószínûleg fennmaradásunkat rövid távon nem veszélyeztetné a dolog, de hogy hosszú távon mit okozna, azt nem tudom. Nyilván itt lehet kontinensekre tagolni a dolgot, valamelyik biztos megmarad, csakhogy ez a katasztrófától is függ, ami esetlegesen bekövetkezik. A süllyedésnek, mint olyannak, valóban nem tûnnek olyan ijesztõnek a következményei, mint egy atomnak vagy hasonlónak. Most nem is tértem ki külön a gazdasági kapcsolatokra, amik bizony jóval nagyobb problémákat is okozhatnak, mint amekkora jelentõséget mi tulajdonítunk nekik itt.
Ami a biológiai eszmefuttatást illeti, ok, ezt elfogadom, ha itt is tisztázzuk, hogy milyen katasztrófáról lenne szó. Milyen tulajdonságok lehetnek, amikkel az ember rendelkezik és egyes állatfajok nem. Szerintem pont ez az ember egyik leggyengébb pontja. A külsõ hatásokkal szemben (pl. betegségek) az ember csak tudományos eszközökkel tud védekezni. A vírusokat az egymástól elszigetelt populációk pont, hogy jobban ki tudják védeni, mivel nincsenek összeköttetésben egymással.
Összességében egyébként teljesen igaz, mivel többen vagyunk, nagyobb az esélyünk, de ha azonos számú emberrõl és valamilyen más populációról lenne szó önmagában, akkor más a helyzet.
Valóban a technikától függ leginkább a fejlõdésünk, ha kizárjuk az alapvetõ tényezõket vagyis a környezetet, amit nem irányíthatunk. A 2. részt lezáró mondatod ide is érvényes, ez teljesen elméleti téma, amirõl tárgyalunk, igazából talán felesleges is megmagyarázni ezeket a dolgokat, mert csupán saját feltevéseink vannak. Ahogy a mondás is szól: "Ember tervez, Isten végez." - ki jósolhatná meg, hogy mi fog történni bizonyos helyzetekben...