nem hüleség amit írsz, sokan tényleg teljesen belefeledkeznek a létfenntartásba, a küzdelembe, a napi stresszbe. és közben tényleg lepereg az életük, tulajdonképpen úgy, hogy nem csináltak semmit. nem tették azt amit igazán szerettek volna. ilyen dolgokra tud ráerõsíteni pl. a tv, mert sokkal egyszerûbb munka után este otthon ledögölni, hogy addig se kelljen GONDOLKODNI. és nem tudják magukat rávenni arra, h. pl. vegyen egy forró fürdõt, lazítson fél órát, gondolja végig a napját, gondolja végig, h. mit szeretne az élettõl. mert az élet meg fogja adni neki. de ha õ ehelyett ledögöl a tv elé, akkor az élet úgy veszi, hogy õ dögölni akar élete végéig, dolgozni, majd tévézni. és meg fogja kapni emberünk ezt az élettõl;) de mi van, ha más vágyakat tûzne maga elé? azt is megkapná az élettõl? véleményem szerint nagy részét igen, de nem irreális és nem is anyagi vágyakra kell it gondolni.